 |
| Eredeti cím: Naked Kiadó: Ulpius-ház, 2013 Oldalszám: 224 Ár: 3499 Ft puhakötés |
Blackstone-affér #1
Azon a véleményen vagyok, hogy az olvasóközönséget legjobban E.L. James trilógiája osztja meg a mai napig a legjobban. Az ő könyvének köszönhetően (vagy sem?) egyre inkább a középpontba kerül az erotikus-romantikus irodalom Magyarországon is. Az Ulpius-ház idén pedig külföldön már sikert aratott könyveket hoz el a hazai nagyközönség számára is, melynek Raine Miller nyitja a sorát Meztelenül című könyvével. A könyvről annyit érdemes tudni így előzetesben, hogy egy trilógia (ki gondolná?) első része, amely nagyban hasonlít az eddig megjelent regényekhez képest, csak a szereplők nevei és a körítés más. Domináns főhős és alárendelt, sebzett lelkű főhősnő.
Brynne Bennett, a Londoni Egyetem ösztöndíjas amerikai hallgatója jó kislány módjára éldegél Londonban. Próbálja rendbe tenni kisiklott életét, keményen tanul, részmunkaidőben pedig fotómodellkedik. Egy nap Ethan Blackstone, a sikeres angol üzletember megveszi a lány aktképét, és rögvest magának akarja Brynne-t – vágyait gátlástalanul a tudtára adja, nem ismeri azt a szót, „nem”. Domináns természete magával ragadja, foglyul ejti Brynne-t, holott ő még egyre múltjának démonai elől menekülne. Titokzatosság lappang a kapcsolatukban, és hatalmas rejtélyek bújnak meg a háttérben. Vajon megszabadíthatja-e Ethan a múltja terhétől Brynne-t? És hagyja-e Brynne, hogy ezt megtegye, mielőtt az újra felszínre törő múlt szelleme végleg elpusztítaná egy szép jövő esélyét?
A fülszöveg alapján ígért történettel nem is lenne gond, ha a kivitelezés nem harmatgyengére sikerült volna. Az alapfelállás egészes ötletesre tűnik, ha eltekintünk az olyan kliséktől, mint sikeres angol üzletember vagy domináns természet. Nem sűrűn találkoztam eddigi olvasásaim során olyan könyvvel, ami Londonban játszódott volna, ezért jár a plusz pont az írónőnek. Mivel az egyik kedvenc városom London, ezért is voltam izgatott, vajon hogyan lesz maga a város bemutatva, mennyi szerepet szán az írónő neki. A helyszín tényszerű ábrázolásán kívül semmilyen komolyabb szerepben nem tetszelgett a város. Ennyi erővel akár Kínában is játszódhatna a történet, vagy Amerikában. A másik dolog, ami kimondottan tetszett, hogy a főhősnőnk sem egy szende kislány, aktképekhez áll modellt. Kb. ebben ki is merülnek a pozitív dolgok a könyvvel kapcsolatban. Talán még az idesorolnám azt, hogy tetszik a két főszereplő neve. Meg a borító is, amiért plusz pont jár a kiadónak, hogy megtartotta az eredetit.
A negatív dolgok felsorolása viszont már sokkal több időt vesz igénybe.
*A legnagyobb problémám az írásmóddal volt. Angolul olvastam a könyvet, de beleolvastam a magyar fordításba is. A tőmondatokon és a gyér szóhasználat enyhén felnyomta bennem a pumpát. Borzasztóan idegesített, hogy olyan szinten ír, mint az általános iskolások. E.L. James is a kezdetek kezdetén elég sűrűn használt tőmondatokat, de úgy emlékszem idővel kinőtte magát belőle. Az első részt Brynne szemszögéből olvashatjuk. Így akár asszociálhatunk a főhősnőnk agyi kapacitására is?
*Nem sikerült megkedvelnem egyik szereplőt sem. Ethan túl tökéletesre sikeredett, Brynne meg túl Bellásra. Könyörgöm, nem lehetne legalább egyszer az életben olyan könyvet írni, ahol a férfi főhős nem egy valódi hős fehér lovon, hibátlan adoniszi testtel és az álomférfi tulajdonságaival rendelkezve? Ráadásul dühítő, hogy mindig jó időben van, jó helyen. Nem lehetne, hogy legalább egyszer elkéssen a randiról? A tökéletesség átfordult a hiteltelen kategóriába. Ilyen csak a mesékben van. Brynne egy kicsit visszafogottabb. Ennek ellenére Bella karaktere köszön vissza a személyében. Ahogy felbukkan a közelében egy irtózatosan helyes pasi, egyből beszédhibás egyeddé válik. Miért kell a nőkből egy jóképű hapsi mellett, mindig hülyét csinálni, aki a dadogáson kívül semmire nem képes? Pedig mi nagyon szeretnénk okosak lenni, és megcsillogtatni a tudásunkat és a magabiztosságunkat is. Kérdezem én: MIÉRT?
*A mellékszereplők csak akkor kaptak szerepet, amikor szükséges volt a külső beavatkozás. Nem volt jelentősége sem a meleg barátnak, sem a lakótársnak. Olyan érzésem volt, hogy az írónő nem tudott mit kezdeni velük, de a történetnek viszont szükségük volt rájuk. Az egyetlen mellékszereplő, aki ért is valamit az Neill. Őt ismerhetjük meg a legjobban, talán ezért mondható az, hogy az ő karaktere tűnt a mellékszereplők közül legkidolgozottabbnak. Csak az a kérdés, mihez képest?
*A szexben sem kaptunk újdonságot. Nekem legalábbis nem sikerült megtalálnom a kémiát Ethan és Brynne között. Ez fakadhat abból is, hogy egyikük sem rendelkezik valami nagy személyiséggel. Olyan érzésem volt a szeretkezés leírásakor, mintha két vadidegen kefélne egymással, de lehet még ők is több érzelmet vinnének a dologba.
A könyv a klisék éves báljának főszereplője. Kiszámítható szereplők, kiszámítható történések. Minden kiszámítható. Mégis bizalmat szavazok a folytatásnak, mert a befejezés jó volt. Ethan Blackstone-nak hatalmas pofára esésben volt része! Persze a folytatás is kiszámítható lesz. Már előre tudjuk mi fog történni. Én még várom azért, hogy a fülszövegben beharangozott hatalmas rejtélyek végre felszínre kerüljenek, mert eddig nem igazán sikerült találkozni velük. Szóval bizakodok a folytatást illetően, de ha a második rész nem tud robbantani egy nagyot, akkor azt kell mondanom, hogy Raine Miller és én befejeztük közös együttműködésünket!
A könyvet köszönöm az Ulpius-ház kiadónak!
Megjegyzés küldése