 |
| Eredeti cím: Pleasure Unbound Kiadó: EGmont, 2012 Oldalszám: 440 Ár: 3999 Ft puhakötés |
Daemonica #1
Tayla, a fiatal őrző élete nem áll másból, mint gyilkolásból. A lány feladata, hogy az emberekre támadó démonoktól megtisztítsa New Yorkot, lehetőleg nyom és nagyobb zűr nélkül. Csakhogy Tayla az utóbbi időben nincs jól: furcsa emlékezetkieséses időszakai vannak, és egy vadászat alkalmával lebénul a jobb oldala. A harcban meghal a társa és legjobb barátnője, Tayla pedig egy különös helyre kerül: egy kórházba, amelynek fekete falait mágikus írásjelek borítják.
Kezelőorvosa, a jóképű Eidolon az első pillanattól kezdve Tayla különös, erotikus álmainak főszereplőjévé válik, miközben a démon férfinak sem közömbös a lány.
Eidolon fajtája a nők szexuális kihasználásának él, mégis Tayla kedvéért hajlandó lenne alávetnie magát a véres és mindkét fél számára életveszélyes párválasztási szertartásnak – még akkor is, ha minden észérv ennek ellentmond…
Vajon Tayla választ kap-e a múlt kérdéseire? Akarja-e, hogy válaszokat kapjon a férfitól? És mi lesz, ha a jövője olyan fordulatokat tartogat, amelyeket a legvadabb álmaiban sem gondolt volna?
Először akkor találkoztam Larissa Ione nevével, amikor az Egmont kiadó bejelentette, hogy hazánkban is megjelenteti a szerző Demonica sorozatát. Egy kis google használat után máris bejelentettem, hogy nekem ez kell. Mivel mindig is kedveltem a kórházas sorozatokat és szinte biztos voltam benne, hogy ez is jó lesz, főleg, hogy romantikával van fűszerezve. Nem is kellett csalódnom!
Végre nem vámpírok vagy alakváltók a főszereplők! Azért valljuk be őszintén, egy idő után már unalmasnak találja őket az ember, ha szereti őket, ha nem. Ezért újdonság volt a számomra, hogy végre nem a megszokott fajok voltak a szereplők, hanem a démonok. Ebben a könyvben pedig a seminus démonok kapnak szerepet.
A sorozat kezdő darabja a legidősebb testvér történetét mondja el. Eidolon, aki legigazságosabb és legönérzetesebb a három testvér közül, egy napon megmenti egy Vadász életét, aki sebesülten érkezik a kórházba. A képességének köszönhetően felgyorsítja a gyógyulást, majd mivel közel ál az s’genezishez, aminek köszönhetően másra sem tud gondolni, mint a szexre, hamarosan igen közeli intim kapcsolatba is kerül a Vadásszal. Taylanak, aki már évek óta démonölőként dolgozik, a világába vetett hitét dönti romba, mikor a földalatti kórházba kerül. Az addigi élete egy perc alatt megváltozik, mikor kiderül, semmi sem az, aminek hiszi. A kórházban tett látogatása után a saját fajtája kiveti maguk közül, ezért kénytelen lesz visszatérni a démonokhoz, akik az igazi énjét alkotják.
Magának a történetnek a szereplői a három seminus testvér. Ők egy apától származnak, de mindegyikőjük édesanyja más démonfajhoz tartozik, viszont az utódok tiszta vérű seminus démonok lesznek. Ők hárman igazi családot alkotnak, igaz provokálják, ugratják egymást, néha még egymásnak is esnek, de érezhető, hogy testvérként szeretik egymást. Eidolon, a legidősebb testvért, a kórház egyik alapítója, orvosként dolgozik. Nála közeleg a s’genezis, aminek a bekövetkezése agyatlan démonná teszi az embert, akit semmi más nem fog érdekelni, csak a szex. Szinte mindent kipróbál, hogy késleltesse az s’genezist, hogy legyen elég ideje párt találni magának. Ekkor ismerkedik meg a démonok legfőbb ellenségeivel, a Vadászokkal, akik közül egy nagyon is felkelti a figyelmét. A középső testvér, Shade, aki mentősként dolgozik, imádja a nőket, néha egyszerre többel is tart fenn kapcsolatot. Lidérc, a legfiatalabb, aki úgymond „beszerzőként” dolgozik. Ő szerzi be a kórház számára a szükséges ritka anyagokat, varázslatokat. Egy súlyos lelki traumát elszenvedett démon, aki a társadalom peremén létezik, mivel sem a démonokhoz, sem a vámpírokhoz nem tartozik igazán.
Sokakkal ellentétben engem Tayla egyáltalán nem idegesített. Azok a dolgok, amin ő keresztülment, tették azzá a kemény csajjá, aki a könyv lapjain szerepel. Nagyon bírtam a csajt, főleg akkor, mikor képes volt bárkinek szétrúgni a seggét. A dumája pedig isteni volt, csak úgy dőlt belőle a szarkazmus. Megértettem, hogy miért nem szereti a démonokat, viszont időnek kell eltelni, hogy ez az ellenségesség feloldódjon az irányukba. A karaktere igazán jól lett kidolgozva.
A két főszereplő közötti kapcsolat nagyon jól el lett találva. Csak úgy sisteregtek a lapok olvasás közben. Valljuk be, nem egy átlagos paranormális románc az övék. Még nem találkoztam olyan könyvvel, amiben ennyire forró lett volna a hangulat. Persze én ezt egyáltalán nem bánom, mert szeretem az erotikus tartalmú könyveket, ebben a részben pedig bőven jutott belőle.
A mellékszereplők története is nagyon érdekesnek ígérkezik és remélem az írónő gyorsan megírja a történetük a kiadó pedig még gyorsabban ki is adja őket, mert megvallom, annak ellenére, hogy jó vagyok angolból, nem szeretek angolul olvasni. Gem volt az, aki nekem nagyon szimpatikus volt, annak ellenére, hogy magáért a gót stílusért egyáltalán nem vagyok oda. A könyv végére pedig a férfi, akiért mindig is dobogott a szíve, elérhető válik, csak még izgalmasabbá teszi a folytatást.
A világ felépítése kimondottan izgalmas és érdekes. Egyáltalán nem klisés. Sok olyan dologgal találkoztam, amivel eddig még nem a paranormális könyveknél. Ezek közé tartozik a pokol-lik, ami szerintem egy igazán ötletes megoldásnak bizonyul a démonvilágban való utazáshoz. Ott vannak az alsóbb rendű démonok, akik tényleg démonok, nemcsak olyan tessék-lássék módon ábrázolt démonok, hanem tényleg gusztustalanok, visszataszítóak. A szervkereskedelemmel foglalkozó rész engem nem annyira izgatott. Remélem nem fogja az írónő sokáig húzni és lerántja a gonoszokról a fátylat.
A következő kötetben Shade és Runa történetét ismerhetjük meg, remélem a folytatás is lesz olyan jó, mint ez a kötet. A könyvben több helyen elhangzanak utalások, amiknek a jövőben fontosságuk lesz. Érdemes ezekre figyelni.
Összességében elmondható, hogy oda-vissza imádtam a könyvet. Azért nem lesz kedvenc, mert egyetlen dolog zavart a kötetben. Mégpedig maga Lidérc neve. Miért nem lehetett meghagyni neki a Wraith nevet, ugyanúgy, mint a többi szereplőnek? Én nem találom odaillőnek a Lidérc szót. Ezt leszámítva egy kimondottan izgalmas könyvet vehettem a kezembe, mely a paranormális piac telítettsége után újdonsággal szolgált a számomra.
A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!
Megjegyzés küldése