 |
| Eredeti cím: Ravishing in Red Kiadó: General Press, 2012 Oldalszám: 326 Ár: 2800 Ft keménykötés |
Virágritkaságok #1
Gyűlölet, szerelem, érzékiség, pénzsóvárság és egy vadregényes körülmények között elsülő pisztoly. Mindezek mellett az is szokványos volna, ha a középosztálybeli lány repesne a gazdag kérőért. Nem úgy hősnőnk, Audrianna, aki a háta közepére sem kívánja a mégoly megnyerő lordot, sem az általa ajánlott fájdalomdíjat vagy a tisztességmentő esküvőt. Szokványos volna az is, ha a haragvó családokat a fiatalok között virágzó szerelem mosolygósra békítené. Ám az már mégsem megszokott, hogy a neheztelő ara csak az ágyban enyhül.
A különleges és a szokványos ügyes elegyéből áll össze Audrianna históriája Lord Summerhaysszel a napóleoni idők Angliájából. A lány, aki halálba kergetett apja megtépázott becsületét szeretné helyreállítani pisztollyal hadonászva, olyasmit talál egy fogadóban, amire legvadabb önmarcangolása közepette sem számított. Borzongató vonzalmat egy vadidegen arcban, támaszt az ellenfélben, csiklandó szenvedélyt egy tiltott kerti padon, otthonosságot egy idegen életben, s legfőképp a lélek szeretetét a túlfűtött érzékiségben. Tanulja az életet, tanulja a szerelmet, még ha nem is a legszokványosabb módon…
Annyira, de annyira vártam én ezt a könyvet. Mondhatni ez a könyv volt nálam az év legjobban várt könyve és nem is csalódtam benne. Hogyan ismerkedtem meg Madeline Hunter nevével? Még tavaly december felfedeztem magamnak, hogy bizony léteznek könyv trailerek is. Ezúton akadtam rá az írónő Virágritkaságok című sorozatához tartozó trailerekre. Engem az első nézésre megvettek. Viszont lemondtam a könyvekről, mivel szinte biztos voltam benne, hogy az írónő könyvei sose fognak Magyarországon megjelenni. Aztán megláttam a kiadó honlapján, hogy jövőre meg is jelenik az írónő egyik regénye és elszabadult a pokol. Azóta vártam ezt a pillanatot, hogy végre a kezembe foghassam a könyvet.
Nem egy szokványos történelmi romantikussal állunk szemben, azt kell mondanom. Már az alapszituáció sem átlagos. Az fiatal hajadon lány találkozót beszélt meg egy ismeretlen férfival, aki talán képes tisztázni az apja nevét. Ehelyett, belebotlik egy szoknyavadászba, akivel botrányba keveredik. Ez a bizonyos szoknyavadász pedig nem más, mint az a férfi, aki az apja elleni nyomozást végzi. Hamarosan a maguk által keltett botrány áldozatai lesznek, kénytelenek összeházasodni. Persze a nyomozás is folytatódik, mindaddig míg ki nem derül az igazság.
Audrianna nekem nagyon szimpatikus volt. Már az első pillanatban, mikor vette a bátorságot, hogy egy ismeretlen férfitól találkozót kérjen, ezáltal is felfedve az igazságot, egy pisztoly kíséretében, már akkor tudtam, hogy a történet nem egy szokványos szeretlek-nem szeretlek történet lesz és Audrianna sem egy tipikus főhősnő. Milyen igazam lett. Ami igazán tetszett a lányban, az a kitartása és a hite. Szinte az utolsó pillanatig hitt abban, hogy az édesapja ártatlan volt, annak ellenére, hogy a bizonyítékok ellene szóltak. De mikor bizonyíték kerül napvilágra, ami bizonyítja, hogy az édesapja bűnös volt, még akkor is képes hinni az ártatlanságban. Így is csak egy gyermek szeretheti az édesapját.
Sebastian. Vele meggyűlt a bajom. Az első oldalakon egyáltalán nem volt szimpatikus. Egy beképzelt, öntelt tuskónak tartottam. Egy idő után teljesen megváltozott róla a véleményem. Miután felébredt benne a lelkiismeret, ő is igazán szerethetővé vált. Az idő elteltével persze ő is egyre jobban megkedveli és beleszeret a feleségébe. Azért elég kellemetlen helyzetben van, mivel szeretné, ha a felesége minél kevesebbet szenvedne, amikor kiderül az igazság, másrészről munkálkodik benne a vágy, hogy igazságot szolgáltasson a rossz lőpor miatt, annak ellenére, hogy az igazság akár a családját is a mélybe ránthatja. Melyik a fontosabb, a család vagy a szerelem?
Audrianna és Sebastian kapcsolata is szépen fel lett építve. Igaz, nincsenek benne világot megváltó érzelmek, de lehet érzékelni a változást a kapcsolatukban. Természetesen az intimitás is szerepet kap a történetben, de egyáltalán nem viszi túlzásba az írónő. Inkább azt mondanám, hogy kimondottam finoman érzékelteti az erotikát Madeline Hunter, de ez nem azt jelenti, hogy a lényegnél kipontozza a dolgokat és az olvasó képzeletére bízza a folytatást.
Az alapsztori is jó. Remek kiindulása alap a következő három kötet számára is. Egy London melletti vidéki településen él Mrs. Joyce, aki fiatal lányokat fogad be az otthonába. Nincs kérdezősködés, nincs kíváncsiskodás. Így mindenki titka rejtve marad addig, míg el nem jön az ideje, hogy ők is párra találjanak. Már ebben a kötetben megismerkedhetünk a további kötetek főszereplőivel is, nem mondanám, hogy közülük mindenki elnyerte a tetszésemet. Itt gondolok Castleford hercegre. Könyörgöm, az a pasi egy douche. Az ő regénye az utolsó, úgyhogy van ideje fejlődni.
Maga a bűnös utáni nyomozás is egész érdekes volt. Lépésről lépésre megismerhetjük a nyomozást. Így talán egy magunk is a részévé válunk és talán egy kicsit valódinak is tűnik. Tetszett benne, hogy egyáltalán nem lehetett sejteni, hogy ki a valódi felelős a történtekért és csak a vége felé derül ki az igazság.
Nem csalódtam a regényben, kimondottan tetszett, de valahol mégiscsak hiányoltam a világot rengető érzelmeket, vagy egy kicsivel érzelmesebb szereplőket. Remélem a következő kötetek tudják majd ezt pótolni.
A könyvet köszönöm a General Press kiadónak!
Ui.: Szeretném megosztani veletek azt a bizonyos könyv trailert, ami miatt beleszerettem az írónő könyveibe.
Megjegyzés küldése