 | |
| Eredeti cím: Falling Home Kiadó: Alexandra, 2012 Oldalszám: 448 Ár: 2999 Ft puhakötés |
Karen White regényét az Alexandra -40%os akciójában szereztem be. Mivel novemberben volt a névnapom, így megleptem magam három könyvvel, melyek között az írónő eme regénye is szerepelt. Emellett az ára sem volt elhanyagolható. A könyvvel már a megjelenés óta szemezgettem és a kívánságlistámra is felkerült. Azárt volt bennem egy kis félsz. Nem igazán olvasok napjainkban játszódó romantikusokat, kivétel Susan Elizabeth Phillips regényei, ezért nem is tudtam mire számíthatok a könyvvel kapcsolatban. Pozitívan csalódtam. Annyira, hogy a Hazatérés személyében egy újabb kedvenc kötet született.
A húszéves Cassie Madison elhagyja szülővárosát, a Georgia állambeli Waltont, és soha többé nem akar visszatérni. Ám amikor egy családi tragédia hazaszólítja, szakítania kell New York-i életével, hogy szembenézzen mindazzal, amit egykor maga mögött hagyott…
Cassie mindent elkövet annak érdekében, hogy új életet kezdjen New Yorkban: beleveti magát a munkába, és levetkőzi déli akcentusát. Ám egy késő éjszakai telefonhívás felszínre hozza mindazt, amit megpróbált elfelejteni. Nem beszélt a húgával, Harriettel, amióta a testvére elcsábította a vőlegényét, és hozzáment feleségül. Most azonban Harriet azzal a hírrel jelentkezik, hogy az apjuk haldoklik.
Cassie hazaindul, és az egyetlen dolog, amely még az édesapja halálánál is jobban megrémiszti, a találkozás Harriettel és a családjával, amely akár az övé is lehetne. Ám képtelen ellenállni az unokahúgai és az unokaöccse szeretetének, ahogy annak is, hogy otthonának tekintse a városkát, ahol az emberek egymás hogyléte felől érdeklődnek, és a kérdésükre valóban őszinte választ várnak. Miközben meg kell küzdenie egy elfelejtett baráthoz fűződő egyre meglepőbb kapcsolatával és a családot fenyegető tragédiával, Cassie rádöbben: önmagunk elől nem menekülhetünk el, és az otthonunkat nem törölhetjük ki a szívünkből.
Cassie 15 év távollét után tér haza a szülővárosába, miután egy éjszakai telefonhívást követően megtudja, hogy szeretett édesapja haldoklik. Visszatér ahhoz az élethez, ahol a húga „ellopta” tőle a szerelmét, így törve össze Cassie szívét. Cassie elhatározta, hogy az édesapja temetése után visszatér az új életéhez és elhagyja Waltont. Viszont az apja megakadályozza eme tervében. Úgy néz ki a sors szövetkezett ellene. Valójában pedig ő maga az, aki a lelke mélyén tudja, hogy többé nem akarja és nem is képes elhagyni a szeretett otthonát.
Cassie. 15 évvel ezelőtt a húga megszökött Cassie szerelmével, később pedig össze is házasodtak. Cassie nem bírta elviselni a megaláztatást, ezért elhagyta a várost. Az eltelt években levetkőzte az összes déliekre jellemző tulajdonságát és igazi városi lány lett belőle. Ő legalábbis ezt hiszi. Mégis amint újra beteszi a lábát abba a piciny déli városba, ahol született, a régi szokások is újra felszínre törnek. Cassie senkinek be nem ismerné, hogy a szíve mélyén fél, hogy találkoznia kell Harriettel és Joe-val. Megpróbálja elfelejteni a múltat, viszont azzal nem számolt, hogy az unokahúgai és az unokaöccse ennyire a szívéhez fognak nőni. Minél több időt tölt Waltonban, felidéződik benne, hogy mennyire is szereti a várost a sok pletykás, segíteni akaró és állandóan a másik dolgával foglalkozó emberek ellenére is.
Harriet. Sajnálta, hogy nem volt beszélő viszonyban a nővérével az eltelt 15 évben, azt viszont nem, hogy annak a férfinak lett a felesége, akit az isten is neki teremtett. Érthető ez a dolog, meg nem is. Elég rossz módját választotta, hogy a nővére tudomására hozza, hogy szerelmes Joe-ba. Itt szeretném megjegyezni, hogy minden problémáról csakis Joe tehet. Ő volt az, aki mindkét testvérrel kavart. Teljes mértékben őt hibáztatom azért, mert Cassie és Harriet ilyen sokáig nem beszélt egymással. Igaz, nem sikerült Harrietet megkedvelnem az első pillanatban, mivel keményen elbánt a nővérével. Viszont a történet végére azt vettem észre, hogy őérte is ugyanúgy szorítok, mint Cassiért.
Sam. Ő volt a kedvencem. Egy sikeres orvos, aki visszatért a csendes, déli kisvárosba, mivel hisz abban, hogy az embereknek szükségük van rá. Szereti a vidéki életet. Harcol az ellen, hogy a várost ne lepjék el a multinacionális cégek, hanem a város őrizze meg a maga szépségét és hangulatát. Nem a fejlesztések ellen van, hanem a cél nélküli pusztítás ellen. Folyamatosan győzködte Cassiet, hogy a lány igenis ide tartozik, nem a flancos nagyvárosba. Harcol azért, amiben hisz és a nőért, akit szeret.
A könyv árasztja magából az amerikai kisvárosi hangulatot. Néhányszor említésre került egy Mobile nevezetű település is. Innen pedig egyből beugrott napjaink egyik televíziós sorozata is, a Hart of Dixie. Valahogy így kell elképzelni a könyv hangulatát, sokkal kevesebb humorral, annál több drámával.
Lassan indult be a cselekmény. Több, mint a könyv fele után „pörögnek” fel a dolgok. Míg a végére letehetetlenné válik és az ember még szívesen olvasná tovább a könyvet a befejezés után is. Bevallom, még nem olvastam olyan könyvet, aminek az utolsó 100 oldalát végig bőgtem. Szó szerint. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a sírást, annyira szívhez szóló volt. Teljesen a hatása alá kerültem. Nem szerepelnek a könyvben természetfölötti lények, még misztikus sincs benne. Mégis annyira fantasztikus a történet, hogy varázslat jelenlétét sejteti. Egyszóval: IMÁDTAM!
A könyvet köszönöm az Alexandra kiadónak!
Megjegyzés küldése