Nicola Cornick - Titkok és vallomások

Eredeti cím: The Confessions of a Duchess
Kiadó: Harlequin, 2012
Oldalszám: 400
Ár: 1695 Ft
puhakötés
Fortune Folly menyasszonyai #1

Fortune Follyban a földesúr ismét hatályba léptet egy ősrégi adótörvényt, melynek értelmében minden hajadon lány és özvegyasszony köteles férjhez menni, vagy vagyona felét adóba befizetni. A hírre a csendes kis falut elözönlik a hozományvadász agglegények. Laura, az özvegy hercegné azonban hallani sem akar kérőkről mindazok után, amit az első házasságában el kellett viselnie. Még akkor sem, ha egykori szerelméről, Dexter Anstrutherről van szó, hiszen tudja, hogy a titok, amelyet őriz, lehetetlenné teszi kettejük közös jövőjét. Dexter sejti, hogy Laura rejteget előle valamit, és elszánja magát, hogy kideríti az igazságot, bármibe kerüljön is …

Nicola Cornick könyvének megjelenését már nagyon vártam. Igaz, én minden Arany Széphistória kötet megjelenését várom, mondhatni nálam már „guilty pleasure”-nek számítanak a könyvek. Most a szokásosnál is izgatottabb voltam a regény kapcsán. Nem sokkal a boltok polcaira való kerülés előtt a kiadó honlapján ingyenesen olvasható volt a trilógiához készült előzménynovella, A kurtizán titka címmel. Engem az a rövid szösszenet abszolút megvett magának. Odáig voltam érte, meg vissza. Ezért is volt nagy a csalódásom és a meglepődésem, hogy a Titkok és vallomások a közelébe sem ért az előzményhez. Nem volt rossz, vagy olvashatatlan - közelített felé -, de egyszer bőven elég volt.

Laura, az özvegy Cole hercegné, visszavonultan él Fortune Follyban a kislányával. Sokak azt hiszik, hogy elhunyt férje mesés vagyont az özvegyére, de nekik tévedniük kell. Szerény jövedelemből élik a mindennapokat és Laura nem szándékozik ezt a keveset megosztani a Fortune Folly földesurával sem.
Dexter a kormánynak dolgozik. Kém. Hosszú idő óta üldözi már a Glory néven elhíresült rablónőt és cinkosait, aki a gazdagoktól vesz el, hogy a szegényeknek adhassa. Teszi ezt Robin Hood stílusban. A regény folyamán felvilágosítják Glory kilétéről is, mely valóságos sokként éri a férfit. Szándékát tekintve a kormány megbízásából érkezik Fortune Follyba, de összeköti a munkát az élvezetekkel is. Próbál gazdag feleséget találni magának, hogy anyagilag segíteni tudja a családját a jövőben is.

Őszintén szólva én nagyon szeretni akartam ezt a könyvet, de sajnos nagyon messze volt az érzéstől. Pedig én mindent megtettem ennek érdekében, de még így sem sikerült megvenni-e magának. Telis-tele volt olyan dologgal, melyek csak hátráltatták a cselekményt.

*Jó az alapfelállás, a kivitelezés viszont elég gyatrán sikerült. A régi földesúri törvények kimondottan szórakoztatónak bizonyultak, csak sajnálatomra nem foglalkozott vele az írónő eleget. Olvastam volna többet róla, mivel az egyedüli megmosolyogtató dolognak csak ezek egyedül hatottak.

*A történet lassan folydogál. Nagyon sok szituációban feleslegesen rójuk körbe-körbe a köröket teljesen lényegtelen dolgok miatt. Röviden és tömören kifejezve magam: unalmas volt.

*Glory. Adott egy nagyszerű lehetőség a rablónő személyében, de nem lett kihasználva a benne rejtőző potenciál. Túl laposra sikeredett Glory személyének felfedése.

*Zavart, hogy Laura 8 évvel idősebb volt a férfinél. Az biztos, hogy egyáltalán nem számít megszokottnak ez a fajta felállás. Nem is lett volna vele baj, de én már sokalltam azt a 8 évet. Persze a korkülönbség fordítva fel sem tűnt volna, de itt egyenesen szúrta a szememet.

*A főszereplők egyáltalán nem tettek rám semmiféle hatást vagy benyomást. Nélkülözték a mélyebb érzéseket, ráadásul nem is tudtam igazán eligazodni rajtuk. Értelmetlenül és logikátlanul reagáltak, viselkedtek.

*Az egyetlen dolog, ami megmenthette volna a könyvet, az az erotikus tartalom lett volna. Na azt, ne nagyon várjon senki! A könyv nem dúskál benne. Az első ilyen jelenetet nem lehet annak nevezni. Mielőtt elkezdődhetett volna, már véget is ért. Konkrétan azt hittem, hogy meg sem történt, mivel a magyar szerkesztőt kivágta a részt. Kénytelen voltam utána keresni az angol verziónak, hogy ott hogyan szerepel ez a rész. Ugyanígy, tehát az írónő a ludas a dologban.

Visszatekintve nem sok minden maradt meg bennem, nulla hatást váltott ki belőlem, feltűnően kevés részletre emlékszem már, az apróbb dolgok már réges-rég a homályba vesztek. Összességében: felejthető!

Ezek után bárki nyugodtan kérdezhetné, akkor miért kap 3,5 csillagot a könyv. A mellékszereplők mentették meg a könyvet, miattuk nem hagytam abba. Első benyomásra sokkal érdekesebb személyiséggel rendelkezik Miles és Alice, mint a főszereplők. A személyük miatt érdeklődöm a folytatás felől, mely május elején érkezik hozzánk, a Botrány és ártatlanság címet viselve. Ami még a könyv javára legyen írva, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót, ami szerintem jól sikerült. Igaz, láttam már sokkal jobbakat is, de az egyszerűsége nagyon tetszik.

A könyvet köszönöm a Harlequin kiadónak!


Share:
Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes