Diana Gabaldon - Outlander

Eredeti cím: Outlander
Kiadó: Könyvmolyképző, 2010
Oldalszám: 912
Ár: 3499 / 4499 Ft
puha- / keménykötés
Outlander #1

Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel, viszont a fülszöveg nem teljesen győzött meg arról, hogy én ezt a könyvet feltétlenül el akarom olvasni. A Könyvmolyképző Kiadó internetes web áruházának a nyitása alkalmából 50%-os kedvezmény volt az összes könyvükre hat napig. Itt volt az alaklom, hogy magam is tulajdonosa lehessek egy Outlander példánynak. Sajnos a könyvet csak augusztus elején sikerült elolvasnom a nyári nyaralás alkalmával, és ekkor már lehetetlen volt letenni.

1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborúktól sújtott és portyázó klánoktól fenyegetett Skót Felföldön Urunk … 1743. évében. Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik … és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.

A történet azzal kezdődik, mint az a fülszöveg is írja, hogy a II. világháború alatt ápolónőként dolgozó Claire Randall a férjével Skóciába költözik, hogy 6 év házasság után végre normális házasságban élhessenek. Az olvasó a könyv az első 60 oldalán gyors bemutatót kap a Randall családról, névről pedig megismerhetjük a hírhedt Jonathan „Black Jack” Randallt is, aki mondhatjuk azt, hogy a könyv „főgonosza” lesz. Egy nap Claire véletlenszerűen keresztül megy egy ősi kőkörön és a 18. századi Skóciában találja magát. Itt ismerkedik meg az ifjú és bátor harcossal, Jamie Fraserrel és Randall kapitánnyal is, akiről az első pillanatokban kiderül, hogy nem is olyan ember, mint azt feltételezte. Elrabolják, majd a MacKenzie birtokra viszik, ahol nem sokkal az érkezése után betölti a gyógyítói pozíciót. Később, hozzákényszerítik Jamiehez, hogy ne kerülhessen angol származása miatt Randall kapitány kezére. A történet itt veszi igazán kezdetét. Veszély, feszültség, szenvedély, árulás és szerelem keresztezi Claire útját.

Igazán tetszett a történetben, hogy fordulatos, magával ragadó és lebilincselő volt. Az események aprólékosan ki vannak dolgozva, a leírásokban minden apró részletre kitér az írónő, de mégse éreztem azt, hogy visszatartanák a történetet vagy unalmassá tennék azt. Annak ellenére, hogy a cselekmény lassan indul be – engem a 18. századi Skóciában játszódó események érdekeltek – az időutazás után viszont felgyorsulnak az események.

A női főszereplő – Claire – számomra egy kicsit fura (máshogy nem tudom megfogalmazni, amit vele kapcsolatban érzek), mivel ha magamat képzelném az ő helyébe, én valószínűleg egy kicsit jobban aggódtam volna a helyzetem miatt. Számomra nem volt igazán hihető, hogy ő annyira vágyódik vissza a 20. századba, a férjéhez. Mikor pedig ott lenne a lehetőség, hogy hazatérhessen mégis marad Jamie miatt. Claire emiatt számomra nem a legszimpatikusabb szereplő a regényben. Mindig próbál jól cselekedni, de sajnos nem igazán sikerül neki. Miután összekuszálja a dolgokat, Jamie az, aki megmenti őt.

A férfi főszereplő – Jamie Fraser – egy romantikus történet tipikus főhőse. Szerethető, vicces, szenvedély, komoly – mikor komolynak kell lenni –, uralkodó skót harcos. Jelleméből fakadóan sokszor vicces szituációk alakulnak ki közte és Claire között.

– Ez meg… nem az, ugye? Jamie, mi az istenért tartasz egy szárított vakondlábat a zsákodban?
– Természetesen reuma ellen – kapta ki Jamie a orrom alól a lábat, majd dugta vissza a zsákba.
– Hát persze – bólogattam, érdeklődve méregetve Jamie-t. Az arca kicsit elvörösödött zavarában. – Biztosan működik; elvégre nem nyikorogsz.

Főszereplőink között eleinte nincs különösebb kapcsolat, mint egy ártatlan vonzódás. Miután összeházasodnak, a levegő is felizzik közöttük. Az írónő nagyon szépen, fokozatosan ábrázolja a közöttük kialakuló érzelmeket, illetve ahogy ezek az érzések a vonzódásból, hogyan alakulnak tiszta, őszinte szerelemmé.

– Én neked születtem – feleltem egyszerűen, és kinyújtottam felé a kezem.
– Tudod – jegyezte meg Jamie, amikor végül elengedett –, te még soha nem mondtad ki.
– Te sem.
– Dehogynem. Másnap, miután hazajöttünk. Azt mondtam, hogy jobban akartalak, mint bármi mást.
– Én pedig azt feleltem, hogy akarni és szeretni nem ugyanaz – vágtam vissza.
Jamie felnevetett. – Lehet, hogy igazad van, sassenach. – Kisimította a hajam az arcomból, és megcsókolta a homlokom. – Már akkor akartalak, amikor először megláttalak… de akkor szerettem beléd, amikor a karjaimban sírtál, és hagytad, hogy megvigasztaljalak, az első esténken Leochban.
A nap leereszkedett a fekete fenyők mögé, és megjelentek az első csillagok. November közepe volt, és az esti levegő már csípett, bár a nappal még őrizte a meleget. Jamie a kerítés túloldalán lehajtotta a fejét, és a homlokát az enyémhez nyomta.
– Először te.
– Nem, te.
– Miért?
– Mert félek.
– Mitől, sassenach? – A sötétség végigömlött a réteken, megtöltötte a földet és felemelkedett, hogy csatlakozzon az éjszakához. Az új félhold fénye világította be a homlokát és az orrát.
– Attól félek, hogy ha elkezdem, soha nem hagyom abba.
Jamie egy pillantást vetett a horizontra, ami felett ott függött a holdsarló. – Mindjárt itt a tél, és egyre hosszabbak az éjszakák, mo duinne.
Áthajolt a kerítés felett, értem nyúlt, én meg a karjába léptem, és megéreztem a teste melegét és a szíve dobogását.
– Szeretlek.

A könyvben a szexuális tartalmú jelentekből nincs hiány. Sok olyan véleményt olvastam már, ahol azt írták, a könyvben túlságosan sok a szexjelent. Én nem igazán találkoztam olyan jelenettel a könyvben, ahol az írónő részletesen leírta volna magát az aktust. Mikor a szereplők belemelegedtek volna a dologba, mindig jött a pont, pont, pont. A sokadik ilyen pont, pont, pont olvasásakor már kezdett idegesítővé válni, hogy az írónő nem képes befejezni a leírást. Igaz, a könyv eredetileg 1991-ben jelent meg, valószínűleg annak idején más volt az emberek hozzáállása a szexuális tartalmú leírásokhoz. Olvastam már néhány olyan történelmi romantikus vagy akár csak történelmi regényt is, ahol sokkal pirulósabb szexjelenetek voltak.

Diana Gabaldon született történetmesélő. Való igaz! Általa megismerhettem egy olyan könyvet, amit bátran ajánlok az olvasni vágyóknak, mivel nekem felejthetetlen pillanatokat nyújtott. Olyan élményben volt részem az olvasáskor, ami kevés könyvnél fordult még elő velem. Kitöltötte a gondolataimat. Nem kaptunk igazi függő véget, de a könyv végi happy end valahogy mégis a befejezettség érzését keltette. A folytatás is megjelent már itthon, megpróbálom azt is minél hamarabb beszerezni és elolvasni. Biztos vagyok benne, hogy újabb kedvenc könyvem született. Aki csak teheti olvassa el, mert nem hiszem, hogy csalódni fog benne! (Ha mégis, rajtam nyugodtan számon kérheti!)

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!


Previous
Next Post »