Iny Lorentz - A szajha

Eredeti cím: Die Wanderhure
Kiadó: General Press, 2009
Oldalszám: 565
Ár: 3800 Ft
keménykötés
A vándorszajha #1

Konstanz, 1410: az egyházszakadástól és erkölcsi hanyatlástól sújtott Európában a gazdag kereskedőcsalád sarja, Marie, az esküvőjére készül. Bár vőlegényét nem maga választotta, elfogadja szeretett atyja döntését, aki egy szépreményű ifjú nemeshez, Ruppertus Splendidushoz szánja. Az esküvői előkészületek váratlanul rémálomba illő fordulatot vesznek: menyasszonyi csokor helyett megbecstelenítés, a városból való kiűzetés és a szajhaság bélyege jut Marie osztályrészéül. Az álnok Ruppertus intrikája miatt a lány egy nap leforgása alatt elveszti becsületét, családját és vagyonát. Száműzetése után Marie életét a tapasztalt örömlány, Hiltrud menti meg, aki bevezeti őt az egyetlen mesterségbe, ami egy megbélyegzett nőnek sorsául juthatott: a szajhaságba. Számtalan testi és lelki megaláztatás közepette a lányt egy cél tartja életben: egykori vőlegénye elleni bosszúvágya. Öt évvel később, amikor a konstanzi zsinatra igyekeznek az egyházi és világi méltóságok, és persze a nagyurak szórakozását biztosító örömlányok is, Marie számára a bosszú lehetősége karnyújtásnyira kerül…

Ha a könyvet kategóriába kellene sorolni, akkor azt mondanám, hogy egy kimondottan jó kalandregényt, mely a történelmi Németországban játszódik. Lassan egy éve halogattam már a könyv olvasását, még tavaly kaptam névnapomra a további két kötet társaságában, de valahogy csak nem sikerült magamat rávenni, hogy nekiálljak. Persze úgy szokott az lenne, hogyha az ember nekiáll olvasni, akkor le se bírja majd tenni a könyvet. Velem is pontosan ugyanez történt.

Imádtam a könyvet az első mondattól az utolsóig. A történet 1410-ben Konstanzban veszi kezdetét, amikor is megismerkedhetünk Marie-val, a fiatal lánnyal, aki az esküvőjére készül. Mivel az esküvője kudarcba fullad, megvádolják szajhasággal, majd meg is gyalázzák az ártatlan Marie-t, kénytelen lesz elhagyni szeretett városát. Útja során ismerkedik meg Hiltruddal, a már tapasztalt szajhával, aki bevezeti magát Marie-t is a szajhaság titkaiba. A könyv több, mint fele a kettejük vándorlásait mutatja be, hogy milyen is volt az élete egy szajhának a XV. század elején. Milyen körülmények között kellett akkoriban élniük. Igaz, történelmi regény, de nem jellemző a könyvre a szárazság, hogy csak tényeket közöl, hanem nagyon is izgalmas könyvet vehettem a kezembe. Nem volt az, hogy lankadt volna a figyelme vagy kevésbé érdekelt volna az éppen aktuális rész. A könyv vége felé a helyszín újra Konstanz lesz, ahol akkor rendezik a konstanzi zsinatot. Ekkor Marie már öt éve éli a világát szajhaként, most pedig visszatér, hogy bosszút álljon azokon, akik az életét tönkretették. Itt találkozik újra Michel-lel, aki segítséget nyújt neki a gonoszok megbuktatásában. A vándorlásai során Marie néhány befolyásosabb „barátra” tett szert, akik a zsinat idején Konstanzba látogatnak. Így, az útjuk keresztezik egymást. Egy szövevényes háló, árulások, bosszú és az igaz barátság kísérte az útján, de a könyv végére a bűnösök is elnyerik a méltó büntetésüket.

Meg kell mondanom a könyv kezdetén a főszereplő egyenesen unszimpatikus volt. Folyamatosan sajnálkozott, próbálta bizonyítani az igazát, nyafogott és teljes önsajnálatba zuhant. Miután kénytelen volt elfogadni az igazságot – hogyha életben akar maradni, akkor bizony szajhaként kell élnie és beletörődött abba, hogy abban a pillanatban képtelen megváltoztatni a hazugságot, ami tönkretette az életét – hatalmasat nőtt a szememben. Egy olyan nőtt kapunk a korábbi sajnálkozó teremtés helyett, aki képes tisztán gondolkozni, hatalmas önbizalommal és valódi célokkal rendelkezik. Egy szóval, pozitív csalódás volt Marie, ami hozzájárult ahhoz, hogy szeressem a könyvét és kíváncsi legyek a folytatásra is. A következő két regény már a polcomon csücsül, de nem akarok azonnal belevágni, mivel már máskor is jártam úgy, hogyha egymás után olvasom a könyveket, akkor egy idő után megcsömörlök tőlük, unalmassá válnak. Ezért most egy kicsi szünet következik, mielőtt belevágnék a következőbe – A várúrnőbe.

A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!


Previous
Next Post »