Iny Lorentz - A várúrnő

Eredeti cím: Die Kastellanin
Kiadó: General Press, 2010
Oldalszám: 528
Ár: 3900 Ft
keménykötés
A vándorszajha #2

A sok szenvedésen átesett Marie és szeretett férje, Michel végre boldogságot lel Rajna menti várukban. Az idill azonban nem tart sokáig, mivel a férfinak hadba kell vonulnia a rettegett husziták ellen. Marie magára marad, egyedül az vigasztalja, hogy búcsúéjszakájuk után végre beköszönt a várva várt gyermekáldás.
Néhány hónap múlva azonban szörnyű hírek érkeznek a csehországi harctérről: a birodalmi lovagi címet éppen elnyerő Michel Adler egy összecsapás során nyomtalanul eltűnik. Az özvegynek tartott Marie-nak egyedül kell megállnia a helyét, miközben mindennapos megaláztatásoknak van kitéve. Életéről hűbérura a feje felett kíván dönteni, de a férje hazatérésében reménykedő önérzetes asszonyt más fából faragták. Végül csak egy kiút marad számára: menekülnie kell a várból, vakmerő tervével azonban mindent kockára tesz. Gyermekével együtt markotányosnőként csatlakozik a császár seregéhez, hogy Michel nyomára bukkanjon. Útja az erőszak dúlta Csehországba vezeti, ahol kalandok és megpróbáltatások újabb sora kezdődik.

A történet tíz év elteltével folytatódik. Michel és Marie boldogságban élnek Rheinsobernben, míg a férfi parancsot nem kap, hogy vonuljon hadba a császár oldalán a husziták ellen. Az együtt töltött utolsó éjszaka után Marie terhes marad, majd egy leány gyermeknek ad életet. Sajnos időközben megérkezik a férje halálhíre is, így kirendelik Rheinsobern új várgrófját és várgrófnőjét, akik kapzsiságuk miatt szinte bármire képesek. Gonosz terveket szövögetnek arra vonatkozóan, hogyan fosszák meg az „özvegy” Marie-t a vagyonától. Mivel egy gazdag özvegy remek bábunak bizonyul a nemesek kezében, ezért a palotagróf minél hamarabb férjhez akarja adni az egyik hűségeséhez. Természetesen Marie keresztül húzza a számításait, mivel markotányosnőnek áll, hogy megkeresse a férjét, mivel a megérzései szerint a férfi még mindig életben van. Mindeközben a történet Michel oldalán folytatódik. A nemesek, köztük is Falko von Hettenheim, irigykednek az egyszerű polgárból birodalmi lovaggá kinevezett Michel-re, így az első adandó alkalommal megpróbálnak megszabadulni tőle. A férfi túléli az árulást, de emlékezetét veszti. Közel három év telik el, mire a szerelmesek viszont láthatják egymást.

Ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Mivel úgy éreztem itt minden egyben van, minden a helyén van. Megfelelő mennyiségben voltak adagolva a háború szörnyűségei és az érzelmek is. Míg az első részből, hiányoltam a mélyebb érzéseket, addig ebből a kötetből ez nem hiányzott. Tetszett, hogy Marie mindvégig hitt abban, hogy a férje életben van, annak ellenére, hogy senki nem kecsegtette reménnyel, mivel senki sem rendelkezett bizonyítékkal, hogy egyáltalán életben van. Hittek az áruló Falko von Hettenheim szavainak. Mikor minden ellene szólt, ő még akkor is hitte, hogy a férfi egyszer visszatalál hozzá. Az, hogy markotányosnőként egy apró gyermekkel háborúba indul, hatalmas bátorságra és elszántságra vall. Valahogy én is így képzelem el az igaz szerelmet, mely térben és időben is legyőzi az akadályokat. Szegény Michel-t sajnáltam, hogy elvesztette az emlékezetét, csak egy arcra és egy névre emlékezett a múltból, de azt maga sem tudta, hogy ez a két dolog, milyen módon kapcsolódik hozzá. Hiányoltam, hogy nem ismerhettem meg egy kicsit jobban Michel-t. Az előző kötetben is a könyv vége felé bukkant fel, a személyéről sem esett sok szó, így reméltem talán ebben a könyvben is kicsit több szerephez fog jutni, de sajnos nem történt meg. Azért reménykedek, hogy a következő részben jobban megismerhetjük a bátor Michel-t.

A történet elején a szerző bepillantást enged Hiltrud életébe is, hogy mi minden is történt a nővel az eltelt tíz év alatt. Örültem, hogy az egyik gyermeke a könyv során egész sokszor szerepelt, ezáltal egy kicsit olyan érzésem volt, mintha Hiltrud maga is szereplője lenne a történetnek. Számomra az egyik legkedvesebb szereplő volt az első kötetben. A fia, Michi, miután rájön, hogy nem a jó oldallal próbált barátságot kötni, igazán aranyos fiúvá válik és fontos szerepe lesz abban, hogy a szerelmesek újra egymásra találjanak.

A főgonosznak, Falko von Hettenheimnek, ugyanúgy, mint az első kötetben Ruppertus Splendidusnak is, az irigység a fő mozgatórugója. Nem tudja elfogadni, hogy egy polgári származású kocsmáros gyermeke fölötte állhat rangban. A császár is nagyobb kegyben részesíti Michel-t, mint őt. Az első adandó alkalommal magára hagyja a sérült Michel-t, így szabadulva meg tőle. Sajnos nem sikerült a terve, mert a könyv végére a szálak összefutnak lelepleződik a hazugság és mindenki megkapja a megfelelő jutalmat a tetteiért. Ha viszont beleolvasunk a következő rész – A hagyaték – fülszövegébe, akkor már előre tudhatjuk, hogy a von Hettenheim család nem tűnik el az irigykedők sorából.

Mivel maga a könyv történelmi regény, nem felejtek el írni néhány szót a történelmi háttérről sem. A huszita háború a középkor egyik legvéresebb és legkegyetlenebb korszaka a német és a cseh történelemnek. A szerző néhol igazán részletekbe menően írja le, az akkori kegyetlenségek, néhol még az én gyomron is nehezen vette be a sok szörnyűséget. Azt gondolom viszont, ha ezek a részek nem lennének, akkor az olvasó nem tudná átérezni, milyen lehetett a középkori Németországban élni.

Összességében ez egy nagyon jó történelmi kalandregény, amiből én személy szerint sokat tanultam (itt a történelmi háttérre gondolok). Tetszett a történet alakulása, Marie még mindig egy erős asszony, a mellékszereplők is érdekesek voltak, addig, amíg szerepeltek. A főellenség jól lett eltalálva, mert egy ilyen idegesítő szereplővel én még könyvben nem találkoztam. Jelenleg Falko von Hettenheim áll a legutálatosabb szereplők élén. Azért kíváncsi vagyok a felesége mit fog produkálni a folytatásban. Megéri elolvasni, mert egy ilyen könyv után, ha rövid időre is, az ember jobban becsüli azt, amije van.

A könyvet köszönöm a General Press kiadónak!


Previous
Next Post »