 |
| Eredeti cím: Mistress of Rome Kiadó: General Press, 2011 Oldalszám: 568 Ár: 3900 Ft keménykötés |
Róma #1
A regényes szerelmi história a gladiátorok embertelen küzdelmeinek helyszínéül szolgáló Colosseumban, valamint a kegyetlen és paranoiás Domitianus császár hálószobájában játszódik.
Thea, a zsidó rabszolgalány beleszeret az életéért viaskodó vad és veszélyes gladiátorba, Ariusba. Szerelmük épp csak beteljesedik, amikor úrnője, a féltékeny és rosszindulatú Lepida elszakítja őket egymástól. Thea csodálatos hangjának köszönhetően békére, otthonra lel Rómától távol, ám mindent elveszít, amikor szemet vet rá a szadista „játékokra” éhező császár, aki szeretőjévé teszi a rabszolganőt. Thea minden erejével lelki épsége és józan esze megőrzéséért harcol, miközben igyekszik elfeledni holtnak hitt szerelmét. Ráadásul a törtető Lepida, akinek egyetlen célja, hogy felkeltse a császár figyelmét, minden erejével igyekszik félreállítani őt az útjából…
A császár szeretője volt az első olyan olvasott könyvem, ami az ókori Rómában játszódik. Meg kell mondanom, én teljesen a könyv hatása alá kerültem. Amire a múltból emlékszem és köze van az ókori Rómához az a 1999-es Kleopátra című kétrészes film, ami személy szerint a mai napig egy kedvenc filmen. Meg persze a gimnáziumban is tanultam az ókori Rómáról, de ha emlékeim nem csalnak, elég felületesen érintettük a témát és csak a legfontosabb eseményeket vettük át.
Thea, a zsidó rabszolgalány beleszeret a gladiátor, Ariusba. Thea úrnője féltékeny a lányra, mivel a gladiátor visszautasította a közeledését, ezért a lányt eladja a távoli Brundisiumba, ahol a hangjának köszönhetően hamarosan békére lel és világra hozza Arius fiát is. Az évek telnek és hamarosan az egyik legfelkapottabb énekesnőnek számít Brundisiumban. Egy estéjen a császár is szemet vet a lányra, mert van benne valami, amit maga sem tud megfogalmazni, hogy mi az. Mindeközben Lepida férjhez ment az öreg szenátorhoz, akinek egy leánygyermeket szült. De mivel a nagyravágyása hatalmas, nem elégszik meg, míg ő nem lesz a császár szeretője, ezért pedig bármire képes. Még a saját mostohafiát is elcsábítja és évekig kihasználja. Egy napon viszont a két nő újra találkozik és Lepida-t az a tény fogadja, hogy az általa leginkább gyűlölt nő pontosan abban a pozícióban van, amit őt szeretne betölteni. Az évek múltával Arius még mindig gladiátorként szolgál, de egy baleset miatt sikerül megszöknie és nemsokára újra találkozik egykori szerelmével, akiről mindvégig azt hitte, hogy meghalt. Titokban árulást szőnek a császár ellen, akiről ki derül, hogy nem egészen épeszű.
Imádtam, az első sorától az utolsóig. Sokszor magam is megkönnyeztem a történetet. Sírtam az ártatlanul feláldozott emberekért, a rabszolgákért, akik Lepida vagy a császár karmai közé kerültek, hogy szórakoztassák őket.
Thea már az első pillanattól szimpatikus volt, de ahogy a történet halad előre egyre jobban a szívembe zártam. Már kezdetben is próbált ellenállni az önző és gonosz úrnőjének, aki akkor még csak egy kislány volt, aki az apját egy húron rángatta. Örültem, hogy már a könyv első részében talált egy olyan férfit magának, aki viszont szereti őt. A ő származásával meg is érdemelte a legkisebb boldogságot is, de annál sokkal többet is. A fia születése után pedig a gyermeke volt a mindene, aki emlékeztette a szeretett férfira, még akkor is, ha ezek az emlékek fájdalmasak voltak a számára. Arius. Egy kicsit Spartacus-ra emlékeztetett engem. Csak ő nem akarta az összes rabszolgát felszabadítani, hanem a saját szabadságáért küzdött évekig az arénában, bízva abban, hogy a császár egyszer átnyújtja neki rudius-t, ami a szabadságát jelentené. Sajnos ő is a császár figyelmének a középpontjába került. Lepida. Egy vérbeli szajha, aki még saját magával is le akarta hitetni, hogy ő különb bárkinél. Pedig az utolsó utcai szajha is többet ér nála. Sajnos nem sikerült ezt belátni, mert az önzése, büszkesége és a gonoszsága elvakították. Egyáltalán nem sajnáltam, hogy milyen véget ért. A császár. Hogy lehet valaki ennyire beteg? Annyira örültem, amikor négy év után Thea megszabadult ettől a szörnyetegtől, mert hát más szót nem lehet rá használni. Tanulhatott volna az elődjei hibáiból. Aki magasra emelkedik, az nagyot is bukhat. Hát ő bukott is.
A könyv rengeteg szereplőt vonultat fel a történet alakulása során. Mindenkinek megvolt a szerepe a végkifejletben, így járulva hozzá a császár bukásához. Azért meglepő volt olvasni, az akkori időben egy pillanatban lehettél az a személy, akiről mindenki beszél, a másik pillanatban meg egy senki, aki még egy rabszolgánál is kevesebbet ér. Minden attól függött, hogy mikor ki és mit suttogott a császár fülébe. Ha már a mellékszereplőknél tartok, akkor meg szeretném említeni Vix-et, Thea és Arius fiát, aki sokszor mosolyt csalt az arcomra. Ilyen rossz kölyökkel még nem találkoztam. Az anyja meg az apja, ha valami rosszat szólt mindig lekevertek neki egyet, de ő csak szájalt. Soha nem sikerült befognia. Még a legveszélyesebb helyzetekben is feleselt pedig az akár élete is múlhatott volna rajta, de ő csak nem tudta mikor kell befogni. A szerző a könyv végén megemlíti, hogy Vix története még nem ért véget a könyvvel. Remélem hamarosan újra felbukkan az ifjú Vix.
A történet nagyon jó volt. Valódi filmkockaként peregtek a szemem előtt az események. Pedig a könyv elején soha nem gondoltam volna, hogy egy rabszolga és egy gladiátor szerelme valaha be fog teljesülni, esélyt nem láttam volna ilyen befejezésre. Szerencsére az írónő úgy alakította a szálakat, hogy boldog legyen a befejezés. Elvesztettünk néhány szereplőt, de a végére az ókori Rómára is rátalált a békesség. Ajánlom mindenkinek a könyvet, mivel az olvasó egy igazán remek könyvet vehet a kezébe, amit nem fog egyhamar elfelejteni.
A könyvet köszönöm a General Press kiadónak!
Megjegyzés küldése