 |
| Kiadó: Ulpius-ház, 2012 Oldalszám: 488 Ár: 3499 Ft puhakötés |
Évekig csak külföldi szerzőktől olvastam. Magyar író könyve egyáltalán nem is került a kezembe. Ez a tavalyi évben változott meg, amikor is megjelent az Ulpius-ház gondozásában Fábián Janka Emma trilógiája. Mivel a fülszöveg vonzott, ezért adtam egy esély a könyveknek. Azóta egy kivételével az összes Fábián Janka könyvet olvastam. Van az írónőnek egy bizonyos stílusa, amit vagy szeretni lehet vagy nem. Én határozottam a szeretők táborába tartozom.
Fordulatos, felkavaró családtörténet a XVIII-XIX. század fordulójáról.
A Zemplén vármegyei dúsgazdag Ághfay báró nyughatatlan, lázadó természetű fia – apja akarata ellenére – egy nála idősebb és elvált színésznőt vesz feleségül. Bálintot a francia forradalom eszméi is vonzzák; belekeveredik a Martinovics-féle összeesküvésbe, és ezért az életével fizet.
Elárvult kislányát, Lottit apja egykori házitanítója, Lőrinc mester veszi magához. A lány – akinek sejtelme sincs előkelő származásáról – kiváló oktatásban részesül. Nevelőapja, a nagy tudású kirurgus mellett még komoly orvosi ismereteket is szerez, de nő lévén, és kisebb testi fogyatékossága miatt nem gyakorolhatja a gyógyító hivatást. A talpraesett lány azonban megtalálja a kibúvókat, és Lőrinc mester oldalán még a győri csatába is eljut. Közben nem is sejti, hogy élete nagy szerelmének beteljesülését nemcsak a fiú elérhetetlen társadalmi helyzete, de múltjának és családjának sötét titkai is akadályozzák. Sok hányattatás után Lotti végre ráeszmél, hogy a boldogság mindvégig karnyújtásra volt tőle.
A könyv történetét valóban hűen tükrözi a cím. Lotti öröksége. Fábián Janka megint gondosan építette fel a cselekményt. Mindazon szereplők történetét is megismerhetjük, akik kapcsolatban állnak Lottival vagy életük szorosan kapcsolódik a lányéhoz. A regény kezdetén ismerkedünk meg, az akkor még fiatal, Mártonfi Lőrinccel, aki később Ághfay Bálint házitanítója lesz. Az idő elteltével szoros kapcsolat alakul ki a két férfi között, annak ellenére, hogy Bálint sokszor meggondolatlanul cselekszik. Saját tettei következményeként kerül a lánya is Lőrincz mesterhez, aki mellett Lotti az orvoslás művészetét is kitanulja. De a múlt előbb-utóbb kiderül. A kérdés csak az: Vajon kinek lesz fájdalmasabb?
Ami kimondottam tetszett, hogy végre olyan szereplőket kaptunk, akik nem tökéletesek. Értem itt ezalatt Lotti sántikálását. Lotti, aki már eleve így született, idővel megtanulta kezelni a dolgot, de néha ő is könnyek között tört ki, ha valaki a sántasága miatt bántotta. Móricz a győri csatában vesztette el az egyik lábfejét. Magának a ténynek az elfogadása szerintem túlságosan könnyen ment a számára. Igaz, én nem kerültem még ilyen helyzetbe, ezért nem is tudhatom, hogy mi játszódik le az emberben, amikor elveszti valamelyik végtagját. Ennek ellenére sem éreztem úgy igazán semmit. Úgy gondoltam volna, hogy jobban megrázza az a tény, hogy hiányzik az egyik lába. De nem. Ez volt az egyik dolog, ami kimondottan zavart a történetben.
A másik dolog, ami nekem szemet szúrt, hogy Lotti és Móricz szerelme olyan semmilyen volt. Én személy szerint nem is számítottam arra, hogy ők majd szerelmesek lesznek. Egyáltalán nem éreztem köztük azt a bizonyos „kémiát”. Azután fordult meg először a fejemben, hogy az írónő Móriczot szánja Lotti szerelmének, miután egy kis időre beláthattunk Móricz gondolataiba. Addig semmi. Az írónő gyorsan el is intézte a szerelmüket néhány mondatban. Nem volt olyan érzésem, hogy ők tényleg szeretik egymást. Itt főleg Lottira gondolok, mert ő volt az, aki későn vette észre, hogy Móricz szereti. Szerintem kidolgozatlan volt a könyvnek eme része. Itt említeném meg, hogy ebben a regényben a történelem nagyobb hangsúlyt kapott, mint a szerelem. Ezzel nem is lenne probléma, ha nem ment volna a történet rovására.
Történelem. Ezúton szeretnék gratulálni az írónőnek, mert egy ilyen regény megírásához nem kevés kutakodás és háttérmunka szükségeltetik. Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy valóban magam elé tudjam képzelni az akkori Magyarországot. Gimnáziumi tanulmányaimból igen csekély dologra emlékszem a XVIII-XIX. századi Magyarországról, ez a könyv pedig egy remek korképet alkot a századfordulóról. Mind a hétköznapi és mind a politika életben.
Attól függetlenül, hogy én magam hiányoltam a történetből a több romantikát, nem mondanám, hogy rosszul sikerült könyv, mert nem így van. Igenis jól sikerült mű, csak a történelem és a szerelem arányai egy kicsit eltolódtak az előbbi kötetekhez képest. Remélem Fábián Janka még sokáig meg fog minket olvasókat örvendeztetni a műveivel. Neki köszönhetően pedig sokkal nyitottam állok a magyar írókhoz. Bátrabban veszem a kezembe hazánk íróinak a könyveit is!
A könyvet köszönöm az Ulpius-ház kiadónak!
Megjegyzés küldése