 |
| Eredeti cím: Mine Till Midnight Kiadó: Ulpius-ház, 2010 Oldalszám: 446 Ár: 3499 Ft puhakötés |
Hathaway-ek #1
Cam Rohan egy londoni játékkaszinó titokzatos igazgatója, akit már untatnak szép, de unalmas szeretői. Életébe ekkor lép be Amelia, aki gondját viseli árván maradt húgainak, miközben csélcsap bátyját keresi a londoni alvilágban. Leo ugyanis váratlanul nemesi címet és egy romos vidéki birtokot örököl, a kúria rendbehozatala azonban Amelia feladata marad. Rohan követi a lányt vidéki birtokukra, ahol már semmi sem szabhat gátat a köztük kirobbanó szenvedélynek. Szerelmük beteljesedik, amikor is felbukkan a lány egykori szerelme, aki annak idején cserbenhagyta, és a múlt mindkettőjük életére mázsás súlyként nehezedik…
E könyvet leszámítva eddig 3 kötet jelent meg az Ulpius gondozásában az írónőtől, illetve a múlt héten a boltok polcaira került Csábíts el pirkadatkor című mű. Lisa Kleypas Bow Street Runner trilógiáját kimondottan szerettem, ezért a Hathaway család históriájának nyitó kötete egy kicsit csalódás volt számomra. Többet vártam tőle.
A történet főhősnője Amelia Hathaway, aki a szüleik halála után kezébe veszi a családja irányítását. Igazából a bátyjának kellene ezt a szerepet betöltenie, de mély gyászában képtelennek bizonyul eme feladat ellátására. Amikor Leo egyszer csak megint eltűnik, Amelia-ra hárul a feladat, hogy megkeresse „eltévedt” testvérét. Ehhez segítséget nyújt neki a család közeli „barátja”, a roma Merripen. A keresés során ismerkedik meg Amelia a londoni játékkaszinó jóképű roma igazgatójával, Cam Rohan-nel. Aki búcsúzásképpen meglepi a nőt egy perzselő forró csókkal. Amelia nem hiszi, hogy valaha is viszont fogja látni Cam-et, amikor a családja az új birtokra költözik, amit Leo örökölt a nemesi címmel egyetemben. Egy véletlen balesetnek köszönhetően viszont újra keresztezik egymás útját. Hamarosan pedig kezdetét veszi egy szenvedélyes csata, de közben mind a kettejüknek meg kell küzdeniük a saját problémáikkal.
A Hathaway család kész káosz. Amelia Hathaway a legidősebb a négy lánytestvér közül. Magára vállalta a felelősséget, hogy gondját viseli a családjának. A húszas évei közepén jár. Elfogadta, hogy soha nem fog férjhez menni. Évekkel ezelőtt szerelmes volt egy fiatal építészbe, de a férfi becsvágya erősebbnek bizonyult a szerelemnél.
A másik három lány sem piskóta. Winnifred, a mai napig nem épült fel teljesen a skarlátból. Fáradékony, gyorsan kimerül. Beatrix a kleptomániával küzd. Míg Poppy imádja a természetet és állandóan befogadja az elkóborolt állatokat. Leo a legidősebb. Neki kellene a családfőnek lenni, de szerelme halála mély sebet ejtett a férfi szívén. Merripen fiatal fiúként csatlakozott a családhoz , miután a vér szerinti családja magára hagyta.
Cam. Két kultúra között ingadozik. Matematikai géniusz, aki bármilyen üzletbe is fog, biztos, hogy nyereséges lesz. Hatalmas felelősség terheli a vállát a játékkaszinó igazgatójaként. Roma fele viszont képtelen elfogadni, hogy egy helyen kell élnie tető alatt. A szabadság után vágyódik. Úgy dönt feladja a munkáját a kaszinóban és visszatér cigány gyökereihez.
A regény legjobb része az Amelia és Cam között kialakuló romantikus kapcsolat volt. Mind a ketten szerethető karakterek, és látszik, hogy egymásnak is teremtette őket sz ég. Viszont a különböző társadalmi háttér komplikációkhoz vezet.
Win és Merripen kapcsolata is érdekesen alakult, mivel már ebben a könyvben elkezdte az írónő összeboronálni őket. Nekik is hosszú utat kell még bejárniuk, mire leküzdik az eléjük görgetett akadályokat és a saját démonaikat is.
Ami kimondottan idegesített, az a „szellemes” rész volt. Nem igazán értettem, hogy miért kellett ezt a dolgot behozni a történetben. Feleslegesnek és nem odaillőnek tűnt. A másik dolog, ami kicsit zavart, az az egész roma kultúra volt. Félreértés ne essék, általánosságban véve nem magukkal a romákkal volt problémám, hanem a két roma szereplővel a könyvben. Nem sikerült, se Cam-et, se Merripent romaként elképzelni. Az írónő remekül megmagyarázta a kultúrára vonatkozó dologkat, de a szereplőket még így sem sikerült romaként azonosítanom. Volt egy harmadik dolog is, ami nem nyerte el a tetszésemet. A könyv feléig annyira lassúnak éreztem a történet folyását, hogy néha már azt hittem megalszik a tej számban. Az első szerelmes együttlét után a dolgok felpörögtek. Igazából, a könyv második részében történtek lényeges dolgok. Ezek függvényében adok a regénynek négy csillagot. A folytatást biztos el fogom olvasni, mivel az érdeklődésemet sikerült az írónőnek felcsigáznia.
A könyvet köszönöm az Ulpius-ház kiadónak!
Megjegyzés küldése