 |
| Eredeti cím: Cleopatra's Daughter Kiadó: I.P.C. Könyvek, 2012 Oldalszám: 448 Ár: 2999 Ft puhakötés |
Michelle Moran könyveit már a kezdetek óta olvasom. Vagyis a Magyarországon elsőként megjelent Nefertitit már nem sokkal a megjelenés után olvastam is. Így voltam Az eretnek királynő című könyvvel is. Sajnos Madame Tussaud még kimaradt a listából, mivel az ára egy kicsit elrettentő számomra. Remélem karácsony alkalmával a családomból valaki meglep majd vele. Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehetett az ókori Egyiptomban vagy Rómában élni. E kíváncsiságomat az írónő eme három könyve teljes mértékben teljesítette is. Az ilyen könyvek miatt szeretem a történelmi regényeket, még akkor is, ha azok csak fikciók.
EGY HERCEGNŐ TÖRTÉNETE, AKINEK BÁTORSÁGA ÉS ÉLNI AKARÁSA MÉG IZGALMASABBÁ ÉS DRÁMAIBBÁ TETTE A KORT, AMELYBEN ÉLT.
Egyiptom elestével Marcus Antonius és felesége, Kleopátra királynő önkezével vet véget életének. Gyermekeiket, a kis Ptolemaioszt és az ikreket, Alexandert és Kleopátra Szelénét a győztesek hajóra ültetik, hogy Octavianus, a későbbi Augustus császár parancsára Rómába vigyék.
Az udvarban nem csak megaláztatás és keserű fogolysors jut osztályrészükül. Octavia gyöngéd szeretettel veszi körül őket, míg Juliában és Marcellusban igaz barátokra találnak. De mialatt Róma népe és az udvar azt találgatja, ki lehet a rabszolgák érdekeit szenvedélyesen védő, lázadó Vörös Sas, ők abban bíznak, hogy egy napon visszatérhetnek Alexandriába.
Ám az események gyorsan peregnek, és hamarosan elérkezik Alexander férfivá avatásának napja – Octavianusnak pedig döntenie kell a királyi gyermekek sorsa felől.
Kleopátra Szeléné, az ikertestvére Alexander és a kisöccsük, Ptolemaiosz elvesztették a szüleiket, amikor a rómaiak bevonultak Egyiptomba Octavianus vezetésével. A három testvért Rómába viszik, de már a hajóúton elveszítik az ikrek a kistestvérüket. Rómába érve kénytelenek lesznek hozzászokni az új körülményeikhez és engedelmeskedni annak a férfinak, aki felelős a szüleik haláláért. Octavia fogadja be az árván maradt testvérpárt, aki nem más, mint Octavianus testvére. Ennek ellenére a sorsuk bizonytalan. Rómába érkezésükkor az ikrek még szinte gyerekek, nem jelentenek fenyegetést a hatalom számára. De biztonságban lesznek-e azután is, hogy betöltik a 15 éves kort?
Érdekes volt olvasni, hogy az ókorban, hogyan gondolkodtak az emberek. Teljesen más volt a hozzáállásuk nem csak az élethez, hanem a halálhoz is. Ők élvezték az életet. Számukra természetes volt, hogy a gazdagok akár több száz rabszolgát is tartottak. Tartottak, mert a rabszolgák nem emberek voltak, csak egy árucikk, amin könnyen továbbadhattak. Rabszolgák nélkül nem lettek volna képesek élni. Könnyen elfordították a fejüket, ha olyan dolgok láttak az utcákon, mellyel nem értettek egyet. A hatalom volt a korrupció melegágya. Olyan, hogy igazságszolgáltatás nem létezett, helyette a pénz beszélt. Ha vagyonos voltál, bármit megtehettél, bármit megúszhattál, még a gyilkosságot is. Ebben a korrupcióval teli világba érkezik meg Szeléné és Alexander, akik eddig egy teljesen más világot ismertek.
Szeléné. Imádtam a karakterét. Csodáltam a bátorságáért. Mindig próbálta a jót cselekedni, még akkor is, ha fennállt a lehetőség arra, hogy akár az életével is fizethet érte. Miután elhagyta Egyiptomot, az életét a folyamatos bizonytalanság tette ki. Állandó félelembe élt a testvérével, de még így is hangot emelt az elesettekért. Az egyik legszívszaggatóbb jelenet, amikor Szeléné szembesül a Columna Lactaria használtatásával. Már gyermekként felismeri ennek a helynek a kegyetlenségét és tenni akar ellene. Ez az a tulajdonság, ami igazi érétket képvisel és csodálatra méltó.
Nagyon tetszett, hogy a szereplők egykoron valóban éltek, nemcsak kitalált személyek voltak. A karaktereik is történelmi feljegyzéseken alapultak. Viszont néhányuknak még így sem sikerült elnyerni a tetszésemet. A sort megnyitja: Julia. Egy sekélyes, önző kis dög. Más sem érdekli, mint a vásárlás és a pénzköltés. Kihasználja a neve adta lehetőségeket. Marcellus. Ő Julia jegyese és Octavianus örököse. Egy idealista, aki képtelen komoly döntéseket hozni és a fogadások rabja. Össze is illenek Juliával, mivel mind a ketten a külsőségeket tartják fontosnak, nem azt, ami külső mögött lapul. Míg Marcellus csodálja Szeléné-t a szépségéért, addig van valaki, aki igazán szereti őt, nem a szépségéért, hanem a kitartásáért és a reményért, amit képvisel. Ő nem más, mint Juba. Numídia hercege és Octavianus egyik legmegbízhatóbb testőre. Ő végig ott állt a lány mellett, mindig a segítségére sietett, mikor szüksége volt rá. De Juba mégis várt a könyv végéig, amikor is bevallotta az érzelmeit. Hogy is tehetett volna vallomást korábban, mikor akit szeret, másért van oda? Jubáról olvastam volna bővebben is, mivel egy kimondottan érdekes karaktert ismerhettünk meg a személyében. Szeléné és Juba szerelme is csak a könyv végére köszönt be, így nem sokáig élvezhetjük kettejük boldogságát sem.
Michelle Moran nagyon jól ábrázolta a testvéri szeretetet is. Ikrekként, Szeléné és Alexander között rendkívül szoros kapcsolat alakult ki, amit a szüleik halála és az otthonuk elvesztése csak tovább erősített. Mind a ketten sokkal tanultabbak voltak a rómaiaknál, mégis lenézték őket a tudatlanságuk miatt, ami egy teljesen új kultúrába kerülve elkerülhetetlennek bizonyult. Az írónőnek sikerült elkapni azt a szeretetet, amit az ikrek valójában éreztek egymás után. A szoros összetartás, amikor másra nem számíthattak, mint egymásra, remekül lett ábrázolva.
Igazán tisztelem az akkor élt embereket a homoszexualitás kérdéséhez való hozzáállásuk miatt. Akkoriban nem volt tilos a meleg kapcsolat, viszont meg volt szabva, hogy csak titokban lehet ilyen viszonyokat folytatni. Ennek ellenére mindenki tisztában volt vele. Mi, a XIX. század lakói igazán tanulhatnánk tőlük ilyen ügyekben.
Az írónő valóban elénk tárta az ókori Róma és Szeléné világát. Egy gyönyörű történetet írt, de soha nem vesztette szem elől a valóságot és a realitást. Úgy gondolom, ha ilyen könyveket olvastatnának kötelezőkként a tanárok, a diákok sokkal több mindent tudnának az emberiség történelméről, mint eddig. Az én ismereteimet legalábbis bővítette a könyv. Felejthetetlen élményt és remek kikapcsolódást nyújtott. Míg olvastam én is Rómában éreztem magam, láttam a szemeim előtt, amikor Alexander puszit nyom Szeléné feje búbjára, vagy amikor a ludusban tanulnak. Remélem az írónő fog még ilyen csodálatos meséket írni!
A könyvet köszönöm az I.P.C. Könyvek kiadónak!
Megjegyzés küldése