Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás

Eredeti cím: Beautiful Disaster
Kiadó: Maxim, 2012
Oldalszám: 444
Ár: 2999 / 3799 Ft
puha- / keménykötés
Olyan sok jót hallottam már a könyvről, hogy nekem is muszáj volt elolvasnom. A 2013-as évet Jamie McGuire könyvével indítottam és meg kell mondanom, hogy a legeslegjobb döntés volt. New Adult kategóriában még nem volt szerencsém olvasni bármit is, de mivel nyitottnak vallom magam szinte bármilyen műfaj felé, ezért bepróbálkoztam a könyvvel. Abszolút nem bántam meg, mivel egy lehengerlően jó regényt vehettem a kezembe.

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.

A történetet az egyik főszereplőnk – Abby – szemszögéből ismerhetjük meg. Abby az Eastern Egyetem különböző alagsoraiban rendezett titkos küzdelmek egyikén ismerkedik meg a verhetetlen Travis Maddox-szal. Mivel jól ismeri az ilyen fiúkat, Abby nagyon is tudja, hogy mit jelent a baj, avagy a Travis Maddox féle emberek milyen bajba sodorhatják őt. Úgy tűnik Abby immúnis Travis bájával szemben, ami még jobban tüzeli a fiú vágyát, hogy megnyerje magának a lányt. Idővel sikerül is neki, a barátság pedig egy szenvedélyes kapcsolat kezdetét jelenti.

Abby tipikusan az a fajta szereplő, akit vagy szeretünk, vagy utálunk. Én az első kategóriába tartozom, de néha még is úgy gondoltam, hogy valaki adjon egy seprűt, vagy bármilyen nehéz tárgyat, mert le fogom ütni a csajt. Az élet már fiatal kora ellenére elbánt vele, mivel a saját családja „tagadta meg”. Ebből kifolyólag korán ismeretségbe került a kaszinók világával, az éjszakai élet barlangjaival. Mégis a bűnös világból kiszabadulva, egy még mindig szűz lányt ismerhetünk meg a személyében. A múltja miatt nem akar közelebbi kapcsolatba kerülni Travis-szel, mivel már korán megtanulta, hogy csak bajt hozna a fejére. Ő egy olyan személy, aki a fától nem látja az erdőt, mert túl közel áll hozzá. Még a hülyének is feltűnik, hogy Travis szerelmes Abby-be, csak éppen a lány nem látja ezt. Ez volt az egyik olyan eset, amikor legszívesebb laposra vertem volna a csajszit.

Travis. Vad, aggresszív, magabiztos és nagyon féltékeny. Életében először találkozik egy olyan lánnyal, akit nem tud levenni a lábáról, ez pedig rettentően imponáló tud lenni. Óvatosan közeledik Abby felé, először a barátja lesz, később pedig a szeretője is. Már a barátságuk kezdetén is eluralkodik rajta többször a birtoklási vágy, melyet Abby nem mindig néz jó szemmel. Lázadó személyiség, aki csak a saját törvényei szerint hajlandó élni.

Két önfejű és makacs ember kapcsolatából semmi jó nem születhet. Erre tökéletes példa Travis és Abby. A kezdeti barátság az idő elteltével egy komolyabb és érzékibb kapcsolattá fejlődik, de a saját problémáik így is veszélyeztetik a kapcsolatukat. Keményen meg kell küzdeniük egymásért.

– Tudod, mi a kölcsönös függés, Abby? A barátod kiváló példa rá, ami hátborzongató, ha hozzávesszük, hogy a nők iránti tisztelet teljes hiányától eljutott addig, hogy azt hiszi, nélküled levegőt sem tud venni.
– Lehet, hogy nem is tud – feleltem, mert nem akartam, hogy lelombozzon.
– Nem tűnődtél el azon, hogy miért van így? Az egyetem lányhallgatóinak a fele megvolt neki. Miért te?
– Azt mondja más vagyok.
– Hát persze, hogy ezt mondja. De miért?
– Mit érdekel? – csattantam fel.
– Veszedelmes dolog valakibe ennyire kapaszkodni. Megpróbálod megmenteni, ő pedig reménykedik, hogy sikerrel jársz. Ketten együtt kész sorscsapás vagytok.
Felmosolyogtam a mennyezetre. – Nem számít, hogy mi és miért van így. Amikor minden rendben van, Kara… akkor gyönyörű.
Égnek emelte a szemét. – Reménytelen eset vagy.

Shepley megdermedt, majd olyan arckifejezéssel perdült meg, mint aki a béketűrés végére jutott. – Bárcsak te meg Travis rendeznétek a dolgotokat, a francba is! Mindent elpusztítotok magatok körül! Ha boldogok vagytok, szerelem, béke és madárcsicsergés van. Ha megharagszotok egymásra, magatokkal rántjátok az egész világot.

Ez a két idézet tökéletesen leírja, hogy Abby és Travis milyen kapcsolatban is vannak. Mennyire pusztító az egymás iránt érzett szerelmük, de még sem képesek a másik nélkül élni.

Több dolog kimondottan idegesített a könyvben. Travis már a kezdetek kezdetén egy idióta becenevet talál ki Abby számára: Galamb, aminek a becézése, Gal. Ha engem valaki így szólítana, még az is előfordulhat, hogy szájba vágom. Az egyetemi élet egyáltalán nem érezhető át. A sok verekedés és még sorolhatnám, nem feltétlenül az egyetemi élet velejárója. Ha meg igen, akkor a teljes mértékben a rossz oldalához tartoznak. Teljességgel hihetetlen, hogy napjainkban ilyen könnyen lehet rendezni titokzatos alagsori verekedéseket, úgy, hogy a rendőrség előbb-utóbb ne jöjjön rá. Travis-nek biztos volt néhány ellensége, nem hiszem, hogy senki nem akarta beköpni őt a zsaruknak. A könyv tele van vicces és hihetetlen jelentekkel, melyekre inkább azt mondhatnánk, hogy gimiben játszódnak, mint egyetemen. Képtelenség, hogy csak úgy összeverem az egyik hallgatót az étkezdében, mert csúnyát mondott. Nem léteznek abban a világban biztonsági őrök, vagy bármilyen rendfenntartó erők? Telis-tele van hihetetlen helyzetekkel, melyek a legjobb esetben is középszerűnek nevezhetők.

Viszont. Én imádtam a könyvet. Próbáltam nem nagyon felvenni az előbb említett dolgokat, hanem inkább csak mosolyogtam a szituációkon, így pedig nagyon is élveztem a könyvet. Vagyis eltekintettem a hibáktól és csak élveztem az olvasást. A kedvenceim közé tartoznak a se-veled se-nélküled kapcsolatok, ezáltal kétség sem férhet hozzá, hogy Jamie McGuire könyve bizony az újraolvasós kategóriába tartozik. A cselekmény folyamatosan pörgött. Nem lehet azt mondani, hogy bármikor is unatkoztam volna. Lekötött, szórakoztatott. Nincs túlbonyolítva a dolog, szex helyett az érzelmekre és a barátságra koncentrál. Nagyon hamar befaltam a könyvet, mivel olvastatja magát. Travis nem lett álompasi, de ha utánam dobnának egy példányt belőle, biztos nem utasítanám el.

A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!


Previous
Next Post »

2 megjegyzés

Write megjegyzés
Dia21
AUTHOR
2013. január 29. 16:53 delete

Én is gondolkoztam, hogy belekezdek és valószínűleg ezzel a kritikával megadtad a kezdő lökést, szóval előbb vagy utóbb sort kerítek rá. :)

Reply
avatar
katica
AUTHOR
2013. január 29. 19:00 delete

Örülök neki, hogy tetszett a kritikám! Biztos vagyok benne, hogy nem fogsz csalódni a könyvben. Én csak ajánlani tudom! :D

Reply
avatar