J.A. Redmerski - A soha határa

Eredeti cím: The Edge of Never
Kiadó: Ulpius-ház, 2013
Oldalszám: 506
Ár: 3499 Ft
puhakötés

– Kész vagyok a szerelemre – bököm ki, mert ez az egyetlen másik dalcím, amelyik az eszembe jut.
– Az vagy? – kérdez vissza.

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re. 
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

J.A. Redmerski könyve a new adult kategóriába sorolható. Úgy gondolom, hogy a műfaj a tavalyi évben robbant be hazánkba Jamie McGuire Gyönyörű sorscsapás című könyvével. Nekem legalábbis az első new adult könyvem ez volt. Külföldön már hosszabb ideje ismerik ezt a műfajt, szóval ideje volt, hogy végre a magyar olvasók is megismerkedhessenek vele. A Gyönyörű sorscsapás levett a lábamról, ezért kétség sem férhetett hozzá a részemről, hogy idővel J.A. Redmerski könyvét is olvasni akarom. McGuire könyvéhez hasonló történetet vártam, legalábbis érzelmek terén. Ehelyett kaptam egy érzelmileg sokkal mélyebb és kiforrottabb könyvet. 

Camrynt fiatal kora ellenére hatalmas veszteség érte szerelmének (Ian) a halálával. Az azóta eltelt időben a fájdalom helyét fokozatosan átvette az elfogadás. Egy napon úgy dönt, hogy nekiindul a nagyvilágnak. Ő és Ian mindig ezt tervezgették, egy napon útnak indulnak, bejárják az egész világot, alkalmai munkákból tartják fent magukat és a szabadságnak élnek. Ian halálával már nem valósíthatják meg együtt, de Camryn idővel felismeri azt, hogy az ő élete nem a robotolásból fog állni. Miután féltékenykedés miatt összeveszik a legjobb barátnőjével, komoly elhatározásra jut. Eljött az idő … 

Forrás: itt
– Mit jelent számodra a kifejezés, hogy a mának élni? – faggatom. 
(…) 
– Azt jelenti, hogy az időpocsékolás és a tervezgetés szerintem hülyeség. Ha a múlton rágódsz, akkor nem tudsz továbblépni, ha pedig túl sokat tervezed a jövőt, akkor vagy visszacsúszol, vagy örökre ott maradsz, ahol voltál. (…) Ha a mának élsz, ahol minden éppen megfelelő, akkor elfogadod magad, korlátot állítasz a kellemetlen emlékeknek, és simábban, hamarabb eléred a célodat. 

A fenti idézet tökéletes leírja az utazás hangulatát. Csak a jelen számít és nem a múlt. Ha a múltban élünk, akkor nem tudunk teljes szívünkkel a jelenre és a jövőre koncentrálni. Camryn és Andrew pedig csak a jelennek élnek addig, míg a valóság rájuk nem tör. 

Camryn. Csodáltam a személyiségét. Borzasztóan nagy bátorságra vall elindulni az ismeretlenbe. Személyében egy olyan fiatal nőt ismerhettem meg, akit komoly veszteség ért, de a korához képest mégis magabiztos véleménnyel rendelkezik a szerelemről. Árad belőle a romlatlanság, ezért is hisz annyira az igaz szerelemben, de Ian elvesztése után sokáig nem képes újra szeretni. Ekkor toppan az életébe Andrew Parrish. 

Andrew. 25 éves, egzisztenciával rendelkező fiatalember, akinek az édesapja agydaganatban haldoklik. Nehezen képes kimutatni az érzéseit, rosszul kezeli az édesapja helyzetét is. Rémes és félresikerült poénokkal próbálja enyhíteni a fájdalmát. A sírás enyhíteni tudna a benne felgyülemlett feszültségen, de ő az eddigi életében csak egyszer sírt és nem most fogja elkezdeni. Tökéletes úriember, aki egy fontos titkot rejteget. A mának él, úgy mintha a ma lenne az utolsó napja a Földön. 

– Te soha nem sírsz? Más dolgok miatt? Sírtál valaha? – faggatom. 
– Hát persze. Mindenki sír néha, még a nagyfiúk is. 
– Rendben tudsz mondani egy konkrét esetet? 
Gondolkodás nélkül válaszol. 
– Egy … filmen sírtam egyszer. – Hirtelen elhallgat, mintha szégyenkezne, és már megbánta volna, hogy elárulta magát. 
– Melyik filmen? 
Képtelen a szemembe nézni. Érzem, hogy kezd felengedni a hangulat. 
– Nem mindegy? 
– Na, gyerünk, áruld el! Attól félsz, hogy kinevetlek, és anyámasszony katonájának hiszlek miatta? 
Bár zavarában elpirul, mosoly látszik a szája szélén. 
– A Szerelmünk lapjai – annyira halk a hangja, hogy alig tudom kivenni, mit mond. 
– Azt mondtad, hogy a Szerelmünk lapjai? 
– Igen, képzeld, sírtam a Szerelmünk lapjain, és akkor mi van? 

 Ha egy szóval kellene Andrewt jellemeznem, akkor a lehengerlő szót használnám. Egyik percről a másikra betoppant az életembe, majd teljesen levett a lábamról és magamra hagyott, hogy november 5.-éig lerágjam az összes körmömet. Naponta. Százszor. I Love Andrew! 

Forrás: itt
Camryn és Andrew az első pillanatban megtalálták a közös hangot, még ha a kapcsolatuk nem is indult zökkenőmentesen. A kémia azért érezhető közöttük: Andrew húzza Cam agyát, állandóan kóstolgatja a lányt. Egyikük sem tagadja, hogy a testi vonzódás is közrejátszik a dologban. Tetszett, hogy nem térnek egyből rá a szexre, hanem előbb a barátság alakul ki közöttük. Egyikük sem azt tartja a legfontosabbnak, hogy ágyba bújjanak. Ezért szép az ő szerelmük. Az az igazság is jellemző rájuk, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Míg Camryn rendmániás és az egészséges ételeket részesíti előnyben, vagyis nem eszik gyorskaját, addig Andrew ennek a szöges ellentéte. Két ennyire különböző embernek nem egyszerű a másikhoz „idomulnia”, de ők ketten remekül helyt állnak és idővel összehangolódnak! 

A könyv vége pedig eszméletlenül jól lett megírva. Mikor eljutottam az utolsó fejezhet kisebb szívrohamot kaptam és azt gondoltam, nem hiszem el, hogy az írónő ezt be merte vállalni. És nem is vállalta be, de azért én meghaltam vagy 10 másodpercre. Még levegőt sem merte venni, annyira hihetetlennek tűnt az egész befejezés. Aki már olvasta a regényt, azt pontosan tudja, hogy melyik részről beszélek. Senkinek nem szeretném lelőni a poént, de már csak ezért az érzésért érdemes elolvasni! 

Ami tetszett: 

*alapszituáció: Camryn tervek és célok nélkül indult a nagyvilágba, ami hatalmas bátorságra vall. Manapság a 20 éves lányok nem biztos, hogy csak úgy elindulnának lesz-ami-lesz alapon. Nem is beszélve az utakon rájuk leselkedő veszélyekről, amire volt példa a könyvben is! 

*nézőpontváltás: nemcsak Camryn, hanem Andrew álláspontját és gondolatait is megismerhettük. A váltásokból az tűnt fel leginkább, hogy a nőknek és a férfiaknak mennyire különböző a gondolkodása, vagy akár hozzáállása a dolgokhoz. A nők hamarabb kimutatják az érzelmeiket, mint a férfiak. Igaz ez Andrew esetében is, akinek nagyon nehezére esett egyáltalán beszélni az őt ért veszteségekről. Ilyen tekintetben Camryn sokkal gyorsabban megnyílt. 

*szereplők: rettentően jól felépített a két főszereplő személyisége. Eleinte csak a felszínt ismerhettük meg, de a történet előre haladtával egyre jobban kiteljesedett a személyiségük. Kiderült mik a valódi céljaik és mozgatórugóik. Érzelmileg is egyre mélyebben kibontakoztak a másik előtt. 

*borító: örülök, hogy a kiadó megtartotta az eredetit, mivel nagyszerűen passzol a történethez. Abszolút el tudom képzelni a borítón szereplő lányt a főszerepre, ha véletlenül film készülne a regényből. 

 *tanulságok: Igen, a tanulságok. Sok olyan dolog szerepelt a regényben, ami miatt szívesen egy mai tinédzser kezébe nyomnám, hogy tanuljon belőle. Legfőképpen a szexualitáshoz való hozzáállás miatt. 

Ami nem tetszett: 

*ilyen nem volt 

Imádtam az első sortól az utolsóig. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra fogom olvasni, mert hiányozni fog a közös utazásom Camryn és Andrew személyével. Kedves Olvasó, ha hiányzik az életedből a kaland és izgalom, vagy csak szerelemre vágysz, ajánlom neked ezt a könyvet. Minden igényedet ki fogja elégíteni, a végén pedig ott hagy a folytatás miatti hiányérzettel. 

A könyvet köszönöm az Ulpius-ház kiadónak!


 
Previous
Next Post »

4 megjegyzés

Write megjegyzés
Névtelen
AUTHOR
2013. július 2. 11:15 delete

Happy end? Bocsi, de csak úgy tudok könyvet olvasni, ha az a vége, mert ha nem.. Több napig le leszek törve.:D

Reply
avatar
katica
AUTHOR
2013. július 2. 14:31 delete

Kedves Névtelen!

Ez azt jelenti, hogy nem olvasod el a könyvet, mert esetleg nem "lett happy" end a vége? Ha igen, akkor megnyugtatlak, hogy neked is tetszeni fog és nem fogsz aggódni a vége miatt sem! :DDDD

Reply
avatar
2013. szeptember 12. 16:25 delete

Nekem az az egy problémám volt csak, mint a legtöbb hasonló könyvvel is, hogy a a végén, ha átgondoljuk teljesen irreális dolgokat fedezhetünk fel benne. Megismerkedne, barátok lesznek, összejönnek, és 3 hét múlva már csak érted élek, mindent megteszek, és holtomiglan-holtodiglan?! Ez SAJNOS, a mai világot ismerve nem túl valóságszerű, bármilyen szépen hangzik is. Egyébként a könyv teljes mértékben megérdemli az 5 csillagot, nem bírtam letenni! :)

Reply
avatar
katica
AUTHOR
2013. szeptember 12. 16:50 delete

@Anna Bóba Zsófia Engárd:

Teljes mértékben egyet értek veled! Az irreális dolgoktól függetlenül IMÁDJUK a könyvet!

:D

Reply
avatar