Kate Furnivall - Szentpétervár ékköve

Eredeti cím: The Jewel of St. Petersburg
Kiadó: I.P.C. Könyvek, 2010
Oldalszám: 444
Ár: 2990 Ft
puhakötés
Orosz szerető trilógia #1

Az írónő eddig megjelent regényei közül eddig csak A vörös sál címűhöz volt szerencsém, mely teljes mértékben megvett magának. A vörös sál elolvasása után folyamatosan szereztem be az írónő megjelent regényeit. Hosszas keresgélés és várakozás után sikerült szert tennem egy példányra Az orosz szerető című könyvből is. A kötettel pedig teljessé vált az Orosz szerető trilógiám. Idén jelent meg Kate Furnivall legújabb regénye, mely Árnyak a Níluson címet viseli. Ennek a megvásárlásával pedig elmondhatom, hogy teljes Kate Furnivall gyűjteménnyel rendelkezem.

A Szentpétervár ékköve majdnem két éve csücsült már a polcomon, amikor is eljött az ideje, hogy végre kézbe vegyem és elolvassam. Mindig akadt más könyv, amit adott időben jobban szerettem volna, ezért állandóan tolódott a könyvnek az olvasása. Mivel a trilógia mind a három része felkerült a Csökkentsd a várólistádat 2013 polcra, ideje volt, hogy belevágjak.

Valentina éppen a családi birtok erdeiben barangol, amikor váratlan és ijesztő események sorozata alapjaiban megváltoztatja az életét. A forradalmárok felrobbantják a nyaralójukat és a húga lebénul.
Az arisztokrata származású Valentina Ivanova II. Miklós cár pénzügyminiszterének lánya, s most szembesülnie kell az omladozó cárizmus minden szörnyű következményével. Úgy érzi, meg kell keresnie útját az életben. Közben folyamatosan harcban áll családjával, mivel nem akar fejet hajtani apja akarata előtt, hogy egy előre elrendezett szeretetlen házasságra lépjen a fiatal és tehetős orosz gróffal.
Az erős akaratú, lázadó Valentina beleszeret Jens Friisbe, az egyenes jellemű és szenvedélyes dán mérnökbe. Mindent elsöprő szerelmük örökre összeköti az életüket.
Mindeközben Szentpétervárott folyamatosak a zavargások. A fényűző nemesség és a munkásosztály között egyre nagyobb a szakadék. A cár és a Duma “egymás torkának esnek”, s az elegáns, pazar cári udvarnak meg vannak számlálva a napjai…

A történet kezdetén ismerkedünk meg a tizenhét éves Valentina Ivanovaval. Egy kora reggeli hajnalon, a húgát hátrahagyva, lovagolni indul Tesovo közeli erdőibe, ahol a bolsevikok fogságába esik. Megszökik, majd egyenes a családi lovász fiának a karjaiba fut. Ketten fejvesztett tempóban igyekeznek, hogy figyelmeztessék a az Ivanova család többi tagját arra, hogy veszély közeledik. Későn érkeznek és egy robbanás örökre megváltoztatja az életüket!

Valentinát imádtam. Tetszett a bátorsága, hogy képes volt szembeszállni az apjával, hogy nővér lehessen. A csavaros észjárása sok bajtól megkímélte, de legalább ugyanannyi gondot is okozott neki. Hatalmas szívvel és kitartassál rendelkezik, még lehetetlen helyzetekben sem adta fel a reményt, hogy egy napon a szeretett férfival lehet. Tudom, túlságosan is tökéletesnek hangzik a leírtak alapján a személye, de nem az. Emberi. Olvasás közben nagyon át tudtam érezni Valentina egész személyét.

Valentina és Jens kapcsolata először unszimpatikusnak hatott. Milyen kapcsolat lehet egy főosztálybeli arisztokrata és egy dán mérnök között? Itt magam ellen beszélek, mert a történelmi romantikus könyvekben lehetséges a herceg és a parasztlány szerelme. Feltehetnénk a kérdést: itt akkor miért nem? Azért nem, mert a valóságban semmi sem ilyen egyszerű. Kate Furnivall a valós múltra fekteti a hangsúlyt és nem az álombeli múltra. A kettejük között szövődő kapcsolat csak addig volt unszimpatikus, amíg egy csillagos éjszakán közelebbről is meg nem ismerik egymást. Fordulópont a könyv szempontjából. Ettől a pillanattól kezdve végig imádkoztam, hogy sikerüljön leküzdeni az akadályokat és boldog véget érjen a könyv. Valentina életének másik jelentőse személye, a húga. Tapintható volt a köztük lévő szeretett. Mindig ott voltak a másiknak, még ha csak egy ölelésre is volt szükségük.

A vörös sál című regényhez hasonlóan itt is élethű képet kapunk az 1910-es évek Oroszországáról. A forradalmi időszak rémisztő periódus volt az ország életében, mely a mai napig megrázó emlékként él a túlélők tudatában. Senki nem volt biztonságban, az emberek állandó félelemben éltek. Soha nem tudhatták ki fogja őket besúgni a hatalmon lévőknek. Az arisztokrácia túl arrogáns volt, hogy a bolsevikok fenyegetésére egy pillanatot is szánjon. Nincsenek szavak, melyekkel le lehetne írni az életkörülményeket és érzéseket. Az írónő pedig nagyszerű munkát végzett a lehetetlennel.

A Szentpétervár ékkövében körhű képet kapunk a bolsevik Oroszországról. Annyira élethű ez a kép, hogy ennél már csak az lenne valóságosabb, ha személyesen is átéltük volna ennek a kornak a történéseit. Szépség és szörnyűség. Szépség, mert szerelem bárhol és bármikor szövődhet. Szörnyűség, mert az emberi kegyetlenség nem ismer határokat!

A könyvet köszönöm az I.P.C. Könyvek kiadónak!


Previous
Next Post »