Celeste Bradley - Az álruhás

Celeste Bradley neve teljesen ismeretlen volt a magyar olvasók számára, míg 2012 decemberében a Victoria kiadó meg nem jelentette az írónő ötrészes sorozatának, az Álruhások Klubjának első részét, Az álruhást. Nem felelőtlenség azt állítani, hogy Ms. Bradley a könyvével oszlopos tagjává vált a magyar nyelven megjelent történelmi romantikus írók táborának.
A könyv megjelenését már nagyon vártam, így a megjelenés után azonnal le is csaptam rá. Ez volt 2012-ben, amikor először olvastam a könyvet. Tavaly viszont, mikor felröppent a hír, hogy a kiadó lábra áll és folytatja Celeste Bradley könyveinek kiadását, újra elővettem és néhány órára elmenekültem a hétköznapok szürkeségéből. Celeste Bradley nevével most már a magyar olvasók is megismerkedhettek és úgy hiszem, hogy többen is vannak, akik türelmetlenül várják az újdonságokat és remélik, minél több regény fog még megjelenni az írónőtől.

A csodaszép Agatha Cunnington Londonba érkezik, hogy felkutassa eltűnt bátyját, Jamest. Az egyetlen nyom egy rejtélyes levél, amelyen a „Griffmadár” aláírás szerepel…
Agatha úgy dönt, hogy a tiszteletre méltó férjes asszony álruháját ölti magára – talán így észrevétlen maradhat a nyüzsgő nagyvárosban. Igen ám, de tervéhez szüksége van egy megfelelő férjre. Talán olyasvalakire, mint Simon Rain.
A férfi tagja a Liar’s Clubnak – megannyi hitehagyott bűnöző a királynő szolgálatában. Amikor valaki sorra öldösni kezdi a klub tagjait, Simon Rain azt a feladatot kapja, hogy keresse meg James Cunningtont. Simon inkognitóban megjelenik Agatha otthonában, s leküzdhetetlenül beleszeret a nőbe. Ezzel megszegi a klub legfőbb szabályát: Soha ne ess szerelembe!

Forrás: itt és itt

Agatha és Simon között nagyon működött a kémia. Rég olvastam már olyan regényt, ahol a főszereplők ennyire egymásra lettek volna hangolódva. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a következő idézet:

– Nézze, Aggie…
– Ne merjen így nevezni. James szokott így szólítani. Találjon ki magának másik becenevet.
– Nem akarom beceneveken szólítani – dörmögte Simon. – Inkább a sírkövére vésetném a beceneveit!

Innen pedig egyenesen következik a másik olyan dolog, ami egyszerűen lenyűgözött olvasás közben. HUMOR. Hibátlanul, a megfelelő mennyiségű szarkazmussal. A megfelelő helyeken megfelelő mennyiségben. Nem érezhető, hogy a poénokat erőltették volna, hanem valóban nagyon ütősek. Ráadásul Agatha állandó táptalajt biztosít a jó poénoknak. Olyan ez, mint amikor valaki földobja a labdát, te pedig képtelen vagy kihagyni, hogy le ne csapd. Miss Cunnington minden tette magas labdáért kiált. Természetesen ott van Simon, aki önfeláldozóan segít lecsapni ezeket a magasra dobott labdákat, nehogy túl magasra repüljenek.

Simon újra jól megnézte. Igen, boldogan mosolyog rá a lány, mintha minden imádságára ő lenne a válasz.
A pokolba. Ez nem jelenthet jót.
– Szó sem lehet róla.
A lány még szélesebben mosolygott.
– De igen, azt hiszem.
– Nem teszem meg.
– Még azt sem tudja, mire gondolok.
– Ha maga elbájolóan viselkedik velem, ahelyett, hogy tüzet okádna rám, akkor csakis olyan dolog lehet, amiben nem akarok részt venni.

Agatha a testvére felkutatása miatt érkezett Londonba. Irigylésre méltó Agatha és James szeretete egymás iránt, még akkor is, amikor nem éppen a legkedvesebben szólnak a másikhoz. Azért minden szó mögött érződik a végtelen szeretet.

Agatha büszkén rámosolygott.
– Remekül áll rajtad ez az öltözék. Jobb, ha felidézem emlékeimben a téli jégeralsóidat, nehogy túlságosan meghatódjak.
James grimaszt vágott a mennyezet felé.
– Pimasz csitri.
– Könyvmoly – riposztozott Agatha ezeréves szócsatájuknak megfelelően.

Ha csak a fenti három idézetet vesszük alapul, már akkor is megéri elolvasni a regényt, mert az Álruhások Klubjának nyitánya az igényesebb fajtából való és messze kiemelkedik a többi közül. Lehet erősen hangzik, ha azt mondom, hogyha a stílus kitart a további négy kötetre is, akkor újabb kedvenc sorozatot fogok avatni. Várom a következő részt, ami hosszas várakozás után május végén meg is jelent. Már itt van kézközelben, néhány perce kezdtem el olvasni. A szélhámos női főszereplője Claire, akit Agatha önkéntes munkája során ismerhettünk meg, igaz csak néhány pillanat erejéig. A férfi főszereplő pedig Dalton Montmorency, aki Simon leköszönése után az Álruhások Klubját vezeti. Ígéretes szereplők, még ígéretesebb történet. Szereted a történelmi romantikusokat és egy kis kosztümös romantikára vágysz, akkor mindenféleképpen vedd elő, mert abszolút imádni fogod! Lehetetlenség bármi negatívumot is felhozni a regénnyel kapcsolatban, mert nincs neki! Garantálom, hogyha elolvasod Az álruhást, utána azonnal olvasni akarod A szélhámost is!

A könyvet köszönöm a Victoria kiadónak!

***

Külföldi borítók: angol, török,német
Eredeti cím: The Pretender, 2003
Kiadó: Victoria, 2012
Sorozat: Álruhások Klubja #1
Oldalszám: 432
Ár: 2999.-


Previous
Next Post »