 |
| Eredeti cím: Tuscan Rose Kiadó: I.P.C. Könyvek, 2012 Oldalszám: 512 Ár: 2990 Ft puhakötés |
A titokzatos idegen, akit csak a „Farkasként” ismernek, egy csecsemőt hagy a Santo Spirito zárda apácáinál. A kisded ruhái között apró ezüstkulcs rejtőzik, ami származásának egyedüli bizonyítéka…
Rosának az apácák jelentik a családját, akik felnevelték. Tizenöt évesen el kell hagynia őket, hogy nevelőnőként munkába álljon egy arisztokrata család előkelő, ámde elátkozott kastélyában. Rosát a sors különös képességgel ruházta fel – képes „látni” a dolgok eredetét. Tehetségét latba vetve megpróbálja kideríteni a ház íjesztő úrnője, valamint saját származása rejtélyét.
Miközben az eszelős Mussolini háborúba sodorja Olaszországot, Rosa élete óriási fordulatokat vesz, elképzelhetetlen megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, melyek során az intelligenciája, az intuíciói és az eltökéltsége lesznek a segítségére.
Rájöttem valamire. A sok habos-babos rózsaszínben játszódó romantikus történet mellet, nekem a történelemi regények a kedvenceim. Félreértés ne essék, ennek ellenére szinte bármilyen könyvet elolvasok, amiről az olvasók többsége pozitív véleménnyel van, vagy csak tetszik a fülszövege vagy borítója. Viszont a Toszkán rózsa ráébresztett arra, hogy bizony a történelmi regények állnak hozzám a legközelebb a romantikusok után. Ráadásul az egyik kedvenc kiadóm – az I.P.C. Könyvek – jelentette meg, tehát szinte biztos volt, hogy minőségi könyvet vehetek a kezembe.
A történet a világháború sújtotta Olaszországban játszódik, ahol a szemünk előtt bontakozik ki a világháború minden borzalma, gonoszsága. A fülszöveggel ellentétben a könyv fő cselekményét nem Rosa származásának kiderítése adja, hanem sokkal inkább a háború történetét meséli el a kezdetektől. Bemutatja, hogy hogyan sodródott Olaszország háborúba egy ember nagyravágyása miatt, hogyan éltek – próbáltak élni – az emberek a háború alatt, hogyan harcoltak az elnyomás ellen. Miután pedig a németek bevonultak Olaszországban megismerhetjük az igazi kegyetlenséget, melynek következtében több tízezer ártatlan ember halt meg, mert hitt a szabadságban vagy mert csak rosszkor volt rossz helyen. Ezeket a történéseket a főszereplőnk Rosa szemszögéből ismerhetjük ki, aki az akkori Firenzében próbál boldogulni.
Maga a történet ott kezdődik, amikor a csupán 15 éves még gyermeklány munkába áll a nemes Scarfiotti családnál. Ő lesz az akkor 9 éves Clementina nevelőnője. Már a könyv elején is érezhető, hogy Rosának története van a családdal. A marchesa miatt börtönbe kerül egy félreértés miatt, ahol megerőszakolják, majd teherbe esik. Tárgyalása sose volt, ami tökéletesen mutatja, hogy a világháború előtti fasiszta Olaszországban olyan, hogy igazságszolgáltatás nem létezett. Azokat pedig, akiket az állam ellenségeként bélyegeztek meg lehetőségük sem volt a boldogulásra. Rosa a szüléskor szabadul ki a börtönből, mivel pénze alig van, hamarosan egy vándorszínházban találja magát. Itt ismerkedik meg Lucianoval. Egymásba szeretnek, de a még el sem kezdődött háború elszakítja őket egymástól. Később hozzámegy Antoniohoz, akivel boldog családot alapítnak. Kitör a háború, Rosa-t elszakítják a gyermekeitől, majd később a férjétől is. A háború vége felé újra találkozik Lucianoval, majd partizánként harcol a békéért, melyre már nem kell sokat várni.
Rosa. A kezdeti naiv kislányból, aki teljesen elzártan élt zárdában, egy igazi bátor és öntudatos nő válik a történet végére. Van egy képessége, miszerint látja a dolgok eredetét, ezért mikor állati bundából készült ruhákat lát, akkor valójában magukat az elpusztított állatokat látja. Valószínűleg ennek a képességének köszönhetően sokkal jobban átérzi a háború súlyát, nehézségeit és borzalmait, mint bárki más. Ennek ellenére nővérként dolgozik a háború alatt. Látja és érzi azt, amit a háborúban elesett férfiak. Így igazán átérzi a sorsukat. Nagyon tetszett a személyiségében, hogy elismeri, hogy még a háború kirobbanása előtt kellett volna Mussolinit eltávolítani, hogy az ország ne sodródhasson ilyen nehéz helyzetben. Miután pedig ezt felismeri képes tenni ellene, csatlakozik a partizánokhoz. Ők egy kemény nőt faragnak belőle, aki nem fél a haláltól, képes meghalni a békéért.
A szerelmi háromszög, mert persze az is volt a könyvben, nekem nem jött át. Ott van Luciano és Antonio. Először volt Luciano, akit igazán szeretett Rosa. Elméletileg ő lenne a lány nagy szerelme. Én egyszerűen nem éreztem kettejük között azt a nagy szerelmet, a szikrát, amit az írónő el akart mesélni. Szerintem Luciano jobban szerette a a szerelem tényét, mint magát Rosát. (Remélem érthető, hogy itt mit szeretnék mondani.) Luciano fontosabbnak tartotta, hogy ne legyen háború, eltűnjön a sok fasiszta az utcákról, mint az, hogy feleségül vegye a lányt. Valahol megértem ezt is, mert csak a legjobbat akarta a lánynak és a kis Sibillára is gondolnia kellett. De mégis, én még hiszek abban, hogy az igaz szerelem, minden akadályt legyőz. Ezért ezt a részt nem találtam igazán hihetőnek. Másrészről ott van Antonio, aki képes Rosának és Sibillának megadni mindent, amire azoknak szükségük van. Titokban mégis antifasiszta nézeteket vall, ugyanúgy, mint Luciano. Nekem sokkal szimpatikusabb volt Antonio, már csak azért is, mert Rosát és a biztonságát fontosabbnak tartotta mindennél. Lehet csak én érzek így a szerelmi háromszöggel kapcsolatban, lehet másnak jobban lejönne a dolog, de én nem tudtam megérteni.
Rosa származása. Sok oldalt nem fordít az írónő ennek a szálnak a kifejtésére. Már a regény elején nagyon erősen lehet sejteni, hogy Rosa milyen kapcsolatban áll a Scarfiotti családdal, ki is valójában az ő édesanyja. A vége felé viszont van egy csavar a történetben, amitől nekem szó szerint leesett az állam. Már csak ezért a fordulatért is érdemes elolvasni a könyvet.
Összességében a könyv egy hiteles történelmi korrajz, mely nagyszerű kikapcsolódást kínál. Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a történelmi regényeket, hogy ezt a könyvet mindenféleképpen olvassák, de azoknak is ajánlom, akik valami újat keresnek, mert ebben a könyvben lehetetlenség csalódni.
Így a legvégére szeretnék megosztani egy idézetet a szerző jegyzetéből, mellyel én teljesen egyetértek.
(…) A béke világméretben először is azon múlik, hogy az egyén saját szívében és elméjében is béke van-e, és hogy megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy harmóniában éljünk egymással és a többi élőlénnyel a környezetünkben. (…) Ha majd valamennyien képesek leszünk erre, akkor válunk egy olyan erő birtokosává, mellyel soha nem látott, pozitív változást leszünk képesek elérni.
A könyvet köszönöm az I.P.C. Könyvek kiadónak!
Megjegyzés küldése