 |
| Eredeti cím: Stray Kiadó: Könyvmolyképző, 2012 Oldalszám: 478 Ár: 2999 / 3999 Ft puha- / keménykötés |
Alakváltók #1
Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!
Ezt a könyvet is a Könymolyképző webshopján vásároltam a nyitási akció keretén belül. Nem is tudom mi volt az, ami felkeltette a figyelmemet a könyvvel kapcsolatban, de az biztos, hogy a megjelenés után nem sokkal már be is szereztem. Elolvasni viszont, csak augusztusban sikerült. Már bánom, hogy nem hamarabb, mert nagyon-nagyon tetszett a könyv.
A könyv a Vörös pöttyös könyvek közé tartozik, de szerintem nem igazán a tizenéves fiataloknak való. Vannak olyan jelenetek a könyvben, amelyek még számomra is durvák voltak. De ettől eltekintve nekem tetszett a könyv.
A történet a fiatal vérmacskáról, Faythe-ről szól, aki apja parancsára hazatér a régi birtokra, miután megtámadták az egyetem területén. Otthon szembesülnie kell az igazsággal, hogy az egyik női vérmacska eltűnt és ráadásul az apja még mindig elvárja tőle, hogy menjen férjhez. Faythe-nek persze esze ágában sincs férjhez menni vagy akár otthon maradni. Folyamatos lázadásokat szít az apja ellen, addig míg az elrabolt macska holtteste fel nem bukkan. Persze Faythe is a volt pasija (Marc) karjaiban fog vigasztalódni, aki nem is közömbös a számára, annak ellenére, hogy ő ezt váltig állítja. Marc persze még mindig meg akarja szerezni magának a lányt, folynak is rendesen a területféltési harcok és a féltékenykedések. Aztán Faythe-t is elrabolják, neki sikerül megszökni, majd jöhet a nagy összeborulás is. A történet röviden ennyi.
A sok vérállat után, a könyv főszereplői a vérmacskák, akikre ugyanúgy jellemző az alakváltás, mint a többi általunk olvasott vérállatra. De az írónő mégis képes volt valami pluszt adni a történethez, ami által nem vész el a tömeg sokaságában. Azt nem tudnám megmondani, hogy pontosan mi lenne ez a plusz, de sikerült engem megfogni magának. A könyv első fele az írónő által kreált világ bemutatására megy el. Leírja, hogy milyenek is valójában a vérmacskák, milyen a hierarchia a falkán belül, hogy vannak a területeik felosztva, mik a szokások, stb. A sok adat eléggé unalmassá teszi a könyv első felét, de ennek ellenére könnyen ki lehet igazodni rajtuk és szükség is van ezekre a leírásokra, mivel ezáltal ismerhetjük meg a vérmacskák igazi világát. A könyv második részében már inkább az akcióé a főszerep. Sok-sok oldalon keresztül olvashatjuk, hogy küzdik Faythe a fogva tartói ellen, néhol igazán véresen szemléltetve az adott szituációt.
Faythe eleinte borzalmasan idegesített. Szerintem egy kicsit túlzásba vitte az „én felnőtt önálló nő vagyok, nekem nincs szükségem senkire” dumát. Folyamatosan tagadta, hogy ő nem vonzódik Marchoz, az érzései már elmúltak. Könyörgöm, ha valaki ennyire tagad valamit, akkor abban már legalább féligazság van. Marc pedig annyira nyomul Faythe-re, hogy a lány egyre jobban eltávolodik tőle és még inkább a tagadásba menekül. Néha a fejemet fogtam, hogy ezek nem képesek átlátni a másikon. Ettől eltekintve Faythe igazi belevaló vagány csajszi, Marc pedig az igazi férfi, aki bármire hajlandó a szeretett nőért.
Maga a cselekmény jó is volt meg nem is. Jó volt, mert izgatott, hogy mi történhetett az elrabolt macskákkal, viszont ami egyáltalán nem tetszett az az volt, hogy túl egyszerűnek tűnt Faythe szabadulása a cellából. Valami ütősebbre számítottam, harcra meg igazi akcióra. Szóval az a rész egy kicsit csalódás volt számomra. De igazán a végére sem kapunk igazi harcot és én nagyon vágytam rá, hogy olvashassak egy igazi vérmacska harcról karmokkal meg fogakkal, meg mindennel.
Összességében a világ jól van felépítve, ezért jár egy nagy plusz pont az írónőnek. A szereplők a kezdeti idegesítő státuszból a nagyon is szeretem őket kategóriába léptek. Maga a cselekmény is elfogadhatóan volt körítve. A végére egy-két dolog nyitva maradt a folytatás számára. Lényegében egy nagyon élvezetes könyvet vehettem a kezembe. Alig várom a folytatást!
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!
Megjegyzés küldése