Loretta Chase - Az éjszaka rabjai

Eredeti cím: Captives of the Night
Kiadó: Gabo, 2012
Oldalszám: 432
Ár: 2290 Ft
puhaköté
s
Úri csirkefogók #2

Kilenc éve, a szépséges Leila Beaumont bűnöző apja titokzatos körülmények közt meghalt. Most pedig kegyetlen, erkölcstelen férje is gyilkosság áldozata lett… és az ártatlan Leilát gyanúsítják. Leila elhatározza, mindenképpen kideríti az igazságot, legyen bármilyen kellemetlen is. A gyönyörű portréfestő a rejtélyes Esmond grófhoz fordul segítségért. Az elbűvölően jóképű idegen gondosan titkolja a valódi személyiségét, amely megdöbbentené a nőt… és a múltját, amely elválaszthatatlanul egybefonódik Leiláéval. S bár a veszély egyesíti őket, a vágy az, amely összeláncolja a szívüket… ahogy Esmond férfias, merész és érzéki érintése lángra lobbantja Leila vérét… és belevonja a legellenállhatatlanabb cselszövésbe: a szenvedélyes szerelembe.

Már az olvasás nekikezdése előtt is reménykedtem benne, hogy a második kötet jobb lesz, mint az első, de sajnos azt kell mondjam, hogy nekem nem nyújtott semmivel sem többet, mint Az Oroszlán leánya. Ez a kötet is jó volt a maga módján, de még mindig nem az igazi.

A történet 10 évvel korábban kezdődik, amikor Leila Bridgeburton apját meggyilkolják, majd a lány tudomására jut, hogy az apja nem más, mint egy közönséges bűnöző. A gyilkosság éjszakáján három férfi látogatja meg Jonas Bridgeburton-t, Ismal és két embere. A lányt elkábítják, majd egy bérkocsiban tér magához két ember társaságában, akik közlik vele az apja halálát. Andrew Herriard lesz Leila gyámja, Francis Beaumont pedig egy idő után a férje. Ismal és Leila tíz év elteltével találkoznak újra – viszont egyikük sem sejti, hogy már nem ez az első találkozásuk – amikor is a nő már elismert festő. Első pillanatra vonzalom támad a két szereplő között, de a férj útját állja a dolognak, annak ellenére, hogy mindenki tudja róla fél Párizs a szeretője volt. Leila és Francis kénytelenek lesznek elhagyni Párizs, hogy Londonban boldoguljanak, de a kaszás nemsokára eljön a férjért. Az ő halálából sokan vannak, akik profitálhattak. A gyilkos kilétének felfedése pedig nem másra, mint Leilára és Ismalra marad.

Ismal. Amennyire nem volt szimpatikus az első kötetben, annyira szerettem a másodikban. Mondhatni ő vitte el a könyvet a hátán. Egész végig titokzatosan viselkedett, ami illet is albán származásához. Mivel egy egzotikus vidékről származik, a férfi maga is egzotikus volt. Körbelengte egy dús és fűszeres aroma a személyét, ami engem úgy vonzott, mint méz a legyet. Igazi méreg a női szívekre, ahogy azt a könyvben is olvashatjuk. Nemcsak veszélyes, hanem egyenesen mérgező. Tökéletesen volt megformálva a karaktere. Mondhatni ő a tökéletes férfi, akinek vannak hibái. Merthogy a múlt elől még ő sem menekülhet.

Leila. A sírba tett. Borzalmasan idegesítő volt a számomra. Lehet a művészek ilyenek, vagy csak az írónő alkotta meg ilyennek, de engem teljesen kikészített. Az a folytonos siránkozás szörnyen idegesítő volt. Ennek ellenére Ismal persze akarja a nőt. Nem értem mit láthatott benne, ami miatt ennyire a nő hatása alá került. Néha már a földhöz vágtam volna legszívesebb a könyvet, amikor odakerültek, hogy szexeljenek, de Leila mindig talált valamilyen okot, hogy ne történjem. Az első egy-két alkalommal ez még el is ment volna, de amikor ezt eljátszotta a könyv háromnegyedéig, az már nálam is betett. Néha már kezdtem azt gondolni, hogy egyáltalán nem is normális, mentális problémája van nemcsak szétszórt. Viszont legyen a mentségére felhozva, nagyon tetszett benne, hogy egy okos nő, aki képes is az agyát használni. De ha okos, akkor nem értem miért volt szükség erre az akarlak-nem akarlak játékra. Szóval Ismal türelme nagyon is hasznos volt.

A két főszereplő kapcsolata is egy kissé viharos volt. Mint az már említettem, volt ez az akarlak-nem akarlak dolog Leilával, ami túlságosan is elhúzta a várva várt beteljesülést. Annak ellenére, hogy nekem Leila nem igazán volt szimpatikus azt kell, hogy mondjam Ismallel tökéletesen összeillenek. Tűz és jég. Ég és föld. Egyikük híres a türelméről, míg a másikuk könnyedén elveszti azt. Szerintem ezek az ellentétek teszik fordulatossá a kapcsolatukat.

A könyv legtöbb részét a nyomozás teszi ki. Hááát, engem nem igazán győzött meg. Már valahogy a kezdetek kezdetén gyanús volt nekem a tettes, de nem mertem volna megesküdni rá, hogy valóban ő tette. Jó volt tálalva a gyilkos indítéka, viszont szerintem túl lett bonyolítva a megoldás. Az elit felének a problémáját megoldották mire eljutottak ahhoz a személyhez, aki valóban kerestek. Őszintén, engem nem érdekelt, hogy XY-nak mi a problémája.

A könyv tetszett is meg nem is. Ha valaki egy igazán könnyed romantikus történetre vágyik, annak ne ez a könyv legyen az első választása. Már a nyomozás miatt sem, mivel nem egyszerű dolog követni, hogy ki kivel, mikor és hogyan. Olyanoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik nem a megszokott rózsaszínes történetre vágynak, hanem egy olyan könyvre, ami egy kicsivel mélyebb szántású, mint az átlagos. Azért kap négy csillagot, mert Ismal volt a főszereplője, őt pedig imádtam!

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!


U.i.: Ti találkoztatok már olyan szóval, hogy ókumlálni? Na ettől a szótól, szó szerint falra is másztam! Szerintetek mit jelent?


Share:
cariad írta...

Kedves Katica!

ókumlál: szemlél, fürkész’, ‘kitalál, kiötöl’. A latin oculare (‘megvilágít, felderít’) származéka, az oculus (‘szem’) nyomán. A magyar ige feltehetőleg előbb okulál alakú volt, majd a hasonló jelentésű szemlél, kémlel igék hatására alakult át. Én személy szerint az igekötős változatát ismerem: kiókumlál.

Be kell vallanom, a verziók (változat... többnyire) és szériák (sorozat), *leellenőriz* (ellenőriz), *bepróbálkozik* (próbálkozik, megpróbál), sőt *beáldoz* (feláldoz), és még sorolhatnám, világában szívesebben használom a talán régies hangzású, szívemnek kedves szavakat, és hálás vagyok a szerkesztőnek, hogy nem gyomlálja ki mindet. :)
Sajnálom, hogy idegesített a szó használata, és bízom benne, hogy ennek ellenére nem vonod meg Loretta Chase-től a bizodalmadat, annál is inkább, mert idén újabb LCh könyvek jönnek.

Üdvözlettel:
az elkövető
:)

katica írta...

Kedves Elkövető!

Eszem ágában sincs megvonni a bizalmamat Loretta Chase könyveitől! Már alig várom várom, hogy jöjjön a következő!

Ilyen apróságok egyáltalán nem veszik el a kedvemet a könyvektől, csak ebben az esetben szemet szúrt és zavart. Ráadásul nem is a kedvencem a három könyv közül!

Üdvözlettel, Katica

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes